Budapest, 2012. (35. évfolyam)
4. szám április - Pásztor Erika Katalina: A politikus, mint a legjobb építész
„A fűtő, mint a legjobb zenész, a portás, mint a legjobb sejtbiológus” (Gerber Pál kiállítása a Trafóban, 2001-ben) A Brazil, a 451 Fahrenheit, a Mátrix, Blade Runner, a Terminátor vagy éppen Monori Mész András Meteo című filmjéből nagyon is jól ismerjük egy totalitárius társadalom hétköznapi működési modelljét. Huxley, Orwell, Lem mű vei, filmek sokasága teszi elképzelhetővé és elrettentővé a túlszabályozott önkényuralom társadalmát. A történetek, amelyeken keresztül megelevenedik ez a világ, egy már adott (meglévő) környezetben játszódnak, valahol a távoli jövőben. A folyamatot viszont, hogy milyen stációkon – apró lépéseken – keresztül vezet ide az út, többnyire igencsak nagy vonalakban, durva kihagyásokkal vagyunk képesek felvázolni. A disztópia – mint egy távoli, számunkra elérhetetlen diszkrét pont az időtengelyen – nem része a jelen-tudatnak, nem épülnek fel logikai kapcsolatok és következtetések a társadalom jelenlegi és lehetséges jövőbeli állapotai között. A természeténél fogva is tudatosan utópisztikus narratívákkal operáló politikai propagandát leszámítva egy hétköznapi ember számára rejtve maradnak a folyamatok irányát meghatározó belső összefüggések. Megnézzük a filmeket és elolvassuk a könyveket, lenyűgöz a látványvilág vagy az izgalmas történet, elrettenünk ettől a lehetsé-12 BUDAPEST 2012 április A politikus, mint a legjobb építész Pásztor Erika Katalina
