Budapest, 2012. (35. évfolyam)
4. szám április - Aradi Péter: Lanterna a földön
– Amint meglesznek az engedélyezési tervek – lép egyet előre a nemzetközi pályázati kiírás meghirdetésének épp e lapszámunk megjelenésével egybeeső állomásától a főigazgató –, tudni fogjuk, hány ütemre érdemes bontani magát a rekonstrukciót. S hogy ezek egyenként milyen finanszírozási feltételekkel járnak. A teljes kalkuláció 14 milliárd forintról szól, de ez az ilyen esetekben szokásos előzetes négyzetméter-számítás alapján, átlagolással jött ki, ezért előfordulhat valamelyes eltérés, nagyságrendi tévedésről azonban nem lehet szó. Azt szeretnénk, ha a munka folyamatos működés mellett zajlana, vagyis a múzeumnak mindig csak egyes részein dolgoznának. Gondos szervezéssel ez megoldható – kitűnő példa erre a londoni Victoria and Albert Múzeum jó ideje tartó átalakítása, ahol pontosan ez történik: időnként lezárnak egy szárnyat, és amikor ott végeztek, jön a következő. Ez a finanszírozás szempontjából is előnyös, mert így az is szakaszokra osztható. – Bizonyos munkálatokat azonban már eddig is el kellett végezni, az épület egyes részei veszélyessé váltak. – Először érdemes néhány szót ejteni arról, milyen okokra vezethető vissza a valóban jelentős állapotromlás. Tudni kell, hogy a múzeumpalota súlyosan megrongálódott a második világháborúban, majd az 1956-os forradalom idején újra, hiszen a közeli Corvin-köz volt a harcok egyik gócpontja. Ezeket a sérüléseket soha nem javították ki szisztematikusan, mindig csak toldoztakfoldoztak, néha egészen elképesztő módszereket alkalmazva: például az épület híres külső kerámiadíszeinek hiányait több helyen cementtel pótolták. Az igazi katasztrófahelyzetre 2010 decemberében derült fény, amikor elkezdtek hullani a cserepek a főbejárat előtti járdaszakaszra. Ennek okát vizsgálva kiderült, hogy rendkívül rossz állapotban vannak a tetődíszek, ahogy az egész tetőszerkezet, és különösen a kupola tetején álló, lanternának nevezett kilátótorony. A több mint tizenegy méter magas kerámiaépítmény üreges belsejét ’56 után betonnal töltötték ki, ami az évtizedek során a fagyok következtében kezdett szétrepedni, megdőlt az Üllői út irányába. A lebontás során a daru mérte a súlyokat: összesen mintegy harminchat tonna nehezedett a könnyű vasszerkezetre. Legfőbb ideje volt eltávolítani. – Hol tárolják? – Az udvaron, részekre bontva. Úgy vágták el az építményt, hogy bármikor újra összerakható legyen. A ferencvárosi önkormányzattal azt tervezzük, hogy a múzeum környezetére is kiterjedő urbanisztikai rendezés keretében felállítjuk az épülettel szomszédos, ugyancsak felújításra szoruló Angyal István parkban, mintegy a kerület szimbólumaként és kapujaként, talán így a főváros egyik új turisztikai attrakciójává válhat. – Azaz végleg a földön marad? – Elkészül a pontos másolata, mázas kerámiából, belülről ismét üreges lesz, és feltehetőleg ahhoz hasonló fémszerkezet tartja majd, amilyen eredetileg is tartotta, mielőtt feltöltötték volna betonnal. – Siralmas állapotban van az épület udvari homlokzata is. Az utcai fronton ez nem látszik annyira. – A vakolt falfelületek a beázások meg az említett sérülések miatt teljesen tönkrementek. Az utca felől a sérülések valóban kevésbé tűnnek fel, annak idején Lechner Ödönnek sikerült meggyőznie az akkori döntéshozókat, hogy a város erős légszeny nyezettsége miatt az egész épületet burkolják kerámiával, hogy lemosható legyen. – A látványos állagromlás mellett nyilván számos olyan rejtett hibát is feltártak, amelyek egy 116 esztendős épület korából talán automatikusan következnek. – Közműhálózatunk és gépészeti rendszerünk teljesen elavult, vízvezeték- és villanyhálózatunk életveszélyes. Igen gyakoriak a vízbetörések, csőtörések, amelyek olykor érzékeny Lanterna a földön szöveg: Aradi Péter, fotó: Sebestyén László − A tervezéshez szükséges anyagi forrást megkaptuk, ez már az intézmény számláján van, megtehettük az első lépéseket: zsűrit hívtunk össze, dolgozunk a nemzetközi pályázati kiíráson, amelyet várhatóan április 16-án meg is hirdetünk, összeállt az építészeti tervpályázat ütemterve – ha ezt sikerül tartanunk, akkor 2013. március közepére elkészül az Iparművészeti Múzeum teljes főépületének megújítási programja, az engedélyezési tervvel és megvalósítási tanulmánnyal együtt – bizakodik Takács Imre, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója. A jeles budapesti intézmény – és épület – most már talán belátható jövőjéről beszélgettünk. 6 BUDAPEST 2012 április
