Budapest, 2012. (35. évfolyam)
4. szám április - Aradi Péter: Lanterna a földön
anyagokat tartalmazó műtárgyraktárakban is előfordulnak. Az Iparművészeti Múzeum, amely a magyar szecessziós építészet kiindulópontja, Lechner Ödön első nagy alkotása, az összeomlás határára jutott. Nem lehetett más döntést hozni, mint hogy meg kell kezdeni a rekonstrukciót. Nem mondhatunk le a magyar építészettörténet egyik emblematikus alkotásáról, erről az „ikonikus” épületről. – Visszatérve az ütemezéshez: tudják-e már, mivel kell kezdeni a rekonstrukciót? – Egy épületet mindig az alapjainál kezdenek építeni, és általában a tetejénél újjáépíteni. Egészen biztos, hogy a tetőszerkezet, a kupola és a lanterna lesz az első, amit helyre kell állítani. Szintén az első ütemhez számítjuk az új gépészeti egységek kialakítását, amelyek a Lechner Ödön által befejezetlenül hagyott Hőgyes Endre utcai épületsarkon felépítendő új épületszárny alsó szintjein kaphatnának helyet. – Miért nem készült el annak idején a hiányzó épületrész? – Két dolog fogyott el: az idő és a pénz. Ha most felépül az eredetileg is tervezett sarokrész, a régi házból ide lehet telepíteni bizonyos funkciókat: az említett technikai bázison kívül mélygarázs, logisztikai, műtárgyszállítási és -tárolási kapacitás, átmeneti raktárak, ládaraktárak kerülhetnek az alsó részekre, itt tudjuk elhelyezni a könyvtárat és az adattárat, amelyek látogatása ily módon függetleníthető lesz a múzeum szokásos nyitva tartásától. Ide szeretnénk költöztetni a Hopp Ferenc nevét viselő kelet-ázsiai gyűjte ményünket, amelynek kissé elavult kiállítása jelenleg a Ráth-villában található. Ebben az új környezetben vadonatúj, korszerű és gyönyörű installációban kerülhet majd a látogatók elé az ország legjelentősebb ázsiai kollekciója. A felső szinteken kapna helyet egy teljesen új egység, amelyet kortárs divat- és designgyűjteménynek nevezünk. Ilyen még nem létezik Magyarországon, noha a világban igen népszerűek a hasonló profilú kollekciók. Londonban ezek a kiállítások a leglátogatottabbak. A magyar design-nak jelenleg egyáltalán nincs múzeumi gazdája, nem gyűjtik sehol a rendkívül sérülékeny anyagú alkotásokat, így azok pusztulnak. Az utolsó pillanatban vagyunk, hogy emlékeit összegyűjtsük, dokumentumait archiváljuk. A munka ezen a téren már elkezdődött egyébként. Intézményünk különböző osztályain találhatók divat- és design-alkotások, a céltudatos, szisztematikus gyűjtés azonban nyilvánvalóan csak a befogadó terek bővülésével valósulhat meg. A divatról szólva nagyjából az elmúlt fél évszázadra kell gondolnunk, a történeti anyagot továbbra is a textil- és viseletgyűjteményünkben őrizzük. – Hogyan néz majd ki az új épületszárny? Nyilván megvannak Lechner eredeti tervei, amelyekből látható, ő milyennek képzelte el, ám feltételezem, a 2010-es években nem kívánják egy az egyben azt felépíteni... – Személy szerint arra hajlok, hogy ha már az eredeti terv soha nem valósult meg el, akkor most inkább jelenkori, kortárs építészeti alkotás kerüljön oda. Lássuk, mit tud kezdeni a mai építészet a 19. század végi remekművel, hogyan képes hozzá úgy igazodni, hogy színvonalában elérje, jellegében mégis valami egészen érdekes újdonságot hozzon létre. Ezt a lehetőséget szerintem nem szabad kihagynunk. Az persze kérdés, hogy ez az épületrész attraktív legyen-e, vagy inkább szerényen simuljon bele a környezetébe. – Reális számítás szerint mikorra fejeződhet be a teljes rekonstrukció? – 2013 előtt nemigen lehet elkezdeni a munkát, öt-hat évet számolhatunk a befejezésig. Vagyis körülbelül kétszer-háromszor annyi ideig tart majd a felújítás, mint annak idején maga az építés. Ez azonban elfogadható időtartamnak tekinthető. Optimális esetben tehát 2018-ra megnyílhat az ország legcsodálatosabb múzeuma, ahol majd’ tízezer négyzetméteren valódi kincsesház fogadhatja a látogatókat. ● 7 BUDAPEST 2012 április
