Budapest, 2011. (34. évfolyam)
5. szám május - A borítón: Remíz a Bosnyák téren
BUDAPEST 2011 május BUDAPEST olyan város (és fővárosa egy olyan országnak), ahol a hagyományokat (néhány tisztelhető kivételtől eltekintve) nem tisztelik. Hosszú idő után, először a nyolcvanas évek közepétől lehetett előkapartatni évtizedek óta bevakolt címereket, rendbehozni olyan táblákat, melyeken egy épület születésekor az építészekén kívül az akkori uralkodó, miniszterelnök, miniszter, (fő)polgármester nevét is feltüntették. És most – negyed század sem telt el – újra visszaállt az alapállapot: 2011 áprilisában leszedték a Margit híd márványtábláit azok felsorolásával, akik a „három éves terv” időszakában újjáépítették. Vajon mivel volt a baja az építkezés felelős vezetőjének? A történelemmel! Vagy inkább a saját nevét akarja mutogatni az, aki intézkedett? A mai – két politikai cikluson átívelő – felújításban részt vevők nevét szabad csak ezután megtudniuk azoknak, akik a Jászai Mari téren járnak? Miért érzik úgy egyesek újra és újra, hogy át kell írniuk a históriát? Alig van még egy hely a világon, ahol gyakorlatilag húsz-harminc évenként átkeresztelik az utcákat, a színházakat, élő emberekről neveznek el kulturális vagy sportintézményeket, ahol még egy – patinás, régi – szálloda sem őrizheti meg az eredeti nevét. Maradjunk is a példáknak ennél az utóbbi csoportjánál. Mert egy, csak egy kivétel van talpon e vidéken, a romjaiból újjáépített Dohány utcai Continental Zara, mely eredetileg is Continental volt (s a megőrzött, szecessziós homlokzat majolika „Hungaria Fürdő” felirata alatt nyílik a főbejárata). Novotel Hotel Centrum viszont a neve a (műemlékként védett) Rákóczi úti volt Palace Szállodának, melynek Komor Marcellék tervezte homlokzatán most is ott olvasható az eredeti felirat. A felújítást végeztető új tulajdonosok magyarázattal is szolgáltak, miért cserélték el a régit szabványhivatalosra. Mert nem olyan, mint egy palota... Megtévesztenék a vendégeket... A Corinthia lánc tulajdonosaié a mi nagykörúti Royalunk. A homlokzatokat és a báltermet millenniumi karakterének megfelelően újították fel, s kortárs építészeti eszközökkel bővítettek. A Grand Hotel Royal felirat ma is ott díszlik a homlokzaton, ám minden papíron, propagandaanyagon Corinthia Hotel Budapest a szálloda új neve. Eredetileg 365 szobája volt, ma még több. 1896-ban itt volt az első filmvetítés Magyarországon, később a bálteremből mozi lett, a Royal Apollo nevet viselte. A szálloda ma is elég „grand”, négyzetmétereinek jelentős része ma is „királyi”. Ráadásul ott van a karakteres logónak is tekinthető nagy R betű az előtér márványpadlójában, a liftekben, s a szomszéd házban újra működő uszoda mozaikkal burkolt medencéjében. Mi lehet a baj a Royal szóval és a Grand Hotel elnevezéssel? Van egy másik ügy ugyanebben a házban. Ha belépünk a bálterembe, nagynevű magyarok tekintenek le ránk – igaz, elég amatőr kivitelű képeken. Az ötlet igazán jó volt, de – ki tudja miért – Joshua Jad londoni belsőépítész megbízására egy angliai festő készítette a 17 művet. A szemben lévő falon, a karzattól indulva, vagyis balról jobbra: Korányi Frigyes, Katona József, Arany János, Kazinczy Ferenc, Izsó Miklós, Vörösmarty Mihály, Berzsenyi Dániel és Liszt Ferenc arcmását láthatjuk. Jobbra Munkácsy Mihályét és Bartók Béláét, míg a bejárat feletti sávban Erkel Ferenc, Semmelweis Ignác, Kodály Zoltán, Ady Endre, Jókai Mór, Krúdy Gyula és Petőfi Sándor vonásait próbálhatjuk meg beazonosítani. Most, mint hallani, a középső képet (Kazinczyt) leváltják. Helyére Alfred Pisani, a Corinthia Hotels alapító elnöke és részben tulajdonosa portréja kerül(ne). Jórészt Pisaninak köszönhetjük valóban, hogy megmaradt a Grand Hotel Royalból minden értékes részlet, azt is, hogy kiépíttette újra a rég elfeledett Körúti Fürdőt. Vélhetően nem ő az mégsem, aki szobrot állíttatna magának. (Túlbuzgó beosztottakat persze már láttunk eleget.) A Royal szó még ott a homlokzaton. Ha városunk már visszakapta nagy múltú szállodáját, nem kaphatná vissza – mint örökséget – a szálloda nevét is? Nem tarthatna egy lélegzetvételnyi szünetet az átkeresztelésekben, az aktuális csereberében BUDAPEST? BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXIV. évfolyam, 5. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Pro Cultura Urbis Alapítvány és az támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Remíz a Bosnyák téren (27. oldal) A hátsó borítón: A lélek fénye Maria-Jose di Savoia hercegnő, az utolsó olasz királyné portréja (1930) (16. oldal)
