Budapest, 2011. (34. évfolyam)
3. szám március - Horváth Júlia Borbála: Szorgalmasan látogatott hely
– Eh, hol van az már! – legyint a legeslegújabb kori demokrata, s innen-onnan ösz sze-copyzott tudását hamarost bemutatja, miszerint negyvennyolcban sem voltak kényesebb idők, hiszen ugyanúgy változott minden, mint ma, hol fent, hol lent ügyeskedett az emberfajta. És a Pilvax se az a Pilvax már, ahová betérve az ember izgatottan kérdezhetné: tessék mondani, hol ült Jókai, és melyik székre állt Petőfi, és kik voltak a törzstagok, és akad-e emléktárgy néhány relikvián, és egy szintetikus zászlón kívül? Korabeli újságpéldányok? Magyar Gazda, Életképek, Pesti Hírlap? S főleg: Honderű, a hon szükséges derűjéhez, melyet rendszeresen nyírtak a kormánypártiak, s rendíthetetlenül javítottak az ellenzékiek. Tradicionális nevekről pedig végképp ne beszéljünk; azokban a lelkes évben magát a kávéházat is többféleképpen hívták: Café Renaissance -nak, Fillin ger-, Herrengasse- és Schőja Kávéháznak, és persze Forradalmi Csarnok nak, majd ezerkilencszáztizenegyben a gondos várostervezők az épületet lebontották, s tíz évvel később, a kávéházat, meg a hozzá tartozó szállodát nagyjából a régi helyén újra fölépíteni vélték – csak éppen egy legendával szerényebbre sikerült a projekt. Akkor hova menjünk, tessen mondani, átszellemülni? Ady Három hollója ma bútorbolt, a szoba, melyben József Attila született, egy emelettel lejjebb költözött, a New Yorkos Nyugat ma sokkal inkább nyugodt, mintsem belvárosi szellemi központ; minek is sorolni tovább... Remény azonban akad, lassan-lassan a külföldi szállóvendégek és a hazai érdeklődök a maguk módján újból diligenter frequentált hellyé emelik a Pilvaxot, hogy asztalainál arról folyjék a szó, hogyan lehet az örök secunderből végre a prima classisba léphetni. A Közvélemény mai asztalainál ülőket fontos dolgok foglal koztatják; programokat szerveznek, ki Szorgalmasan látogatott hely szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Az Úri utcai kávéházban, ama lánglelkű időkben, minden áldott reggelen – de estelen is –, a Közvélemény asztalánál megjelentek neves lapszerkesztők, kritikusok, képzett gondolkodók, és más, közízlést formáló figurák. Akár a tisztes citoyenek előtt is hangoztatták véleményüket, sűrű füstfellegeket eregettek, miközben unos-untalan beletúrtak kossuthi szakállukba, megadva az alaphangot: magyar író ne legyen vőfélye mindenféle dínomdánomnak; kizárólag nemzetét szolgálja. Persze könnyű volt nekik, szemük alatt szerényebb karikák táncoltak, mint a maiaknak, hiszen nem nézték éjszakába nyúlón a valóságműsorokat, hanem élőben művelték azt. Kellett nekik a hús-vér közeg, ahol véleményüket a másokéval összevetve alakítgathatták álláspontjukat. A Pilvax Kávéház manapság újból bontogatja szárnyait, izgalmas, de békés napok elé néz, és nem tör a közvélemény megmondó-helyének babérjaira. De mégis: asztalainál miről és hogyan vélekednek az utódok, így márczius idusán? 10 BUDAPEST 2011 március