Budapest, 2011. (34. évfolyam)
3. szám március - Buza Péter: Buda legendája
Hogy kik a „mi”, akik Buda kultúrtörténetének legújabb kori borfejezetét írjuk, hogy újra színpadra állíthassuk a hajdan híres budait? Sokan vagyunk. Egy asztaltársaság – a Kadarka Kör –, a Budapesti Városvédő Egyesület, a Budapesti Turisztikai Hivatal, de maga a főváros is: Bojár Iván András szorgalmazására a FŐKERT elültetett a Várhegy nyugati oldalán néhányszáz tőkét az itt valaha honos Kadarkából, Kékfrankosból. Szakemberek s szakintézmények: Szentesi József, a Kézműves Borok Házának gazdája, a budafoki Soós Borászati Iskola és tangazdasága (hisz ez a térség is a klasszikus budai vörös hazája), a Budapesti Corvinus Egyetem, s hamarosan talán Hegyvidék meg Óbuda önkormányzata. Ha ennyien bábáskodnak egy projekt körül, el is veszhet persze a gyerek, de – s reméljük, most mégis ez a kivételes eset történik meg – föl is nőhet. És hozzájárul majd a nyugdíjunkhoz. Mert egy ilyen vállalkozás, könnyű belátni, idővel üzleti szempontból is hasznot hozhat, mondjuk például a főváros idegenforgalmának konyhájára. A nemzetközi borkultúrának és -kereskedelemnek ebben a korszakában, amikor a vörösbor évtizedek óta hódít, az igényes vendég a különlegest, az egyedit, a máshol nem hozzáférhetőt keresi. Nos, ilyen lehet (ha kitaláljuk, milyen volt) az újraszülető legendás vörösbor. Kitalálni persze nem könnyű, s az is biztos, hogy nem tudjuk minden jegyét rekonstruálni. Már csak azért sem, mert az elmúlt korok szőlősgazdái csak a 19. századtól kezdték fölfedezni: tudatosan is csinálhatják, amit nemzedékek óta űznek. Az ősi megszokás túl sokat bízott a szerencsés véletlenre. Arról nem is beszélve, hogy a különböző neveken forgalmazott borba – Budai Vörös, Sashegyi Vörös, Budai, Promontori Vörös – nemcsak korszakonként, de akár évenként is más-más arányban került be az egyes fajták változó minőségű ter-Buda legendája Újjászülethet a hajdan híres vörösbor Buza Péter Keressük az egykori budai borvidék klasszikusát. Megkíséreljük kékszőlők levéből újra összerakni a hajdan híres cuvée-t, amely az 1730-as évektől az 1870-es évekig a nemzetközi kereskedelmi forgalomban is öregbítette a város dicsőségét. Keressük, kutatjuk, elemezzük, mert újra bevezetnénk − legalábbis Budapest idegenforgalmába − a Budai Vörös (vagy Buda Legendája?) eleinte talán számozott butéliáit. Megkezdődött a házasítási minták kóstolása, minősítése. 2 BUDAPEST 2011 március A város a szőlőkkel beültetett Rózsadombról (18. század)
