Budapest, 2011. (34. évfolyam)
2. szám február - RETROJÁRAT - Zsigmond Gábor: Színről színre: Ferencváros
amikor további 30 ilyen rendszerű KCSV7 típusút alakítottak át, amelyek meghatározó színfoltjaivá váltak a kocsiszínnek. A korszerűsítések során fokozták a járművek üzembiztosságát, és növelték a kényelmüket is. 1998. szeptember 1-jén újabb különleges lakója lett a remíznek: ide került a 3750-es pályaszámú Hungaroplan kísérleti jármű. Máig ez az utolsó, csaknem minden elemében magyar gyártmányú csuklós. Mivel egyetlen egy készült belőle, üzemeltetése nem volt gazdaságos, így e különleges jármű két éve már csak Szentendrén, a BKV Városi Tömegközlekedési Múzeumában tekinthető meg. A kocsiszín a Ganz csuklósok és KCSV7-esek mellett rejteget még néhány tehermozdonyt, teherkocsit és egy hóseprőgépet is, amelyek a kiszolgálás hátterében segédkeznek. Ezeken kívül ez a remíz szolgál otthonául néhány régi, muzeális kocsinak is, köztük éppen egy századfordulós BVVV konstrukciónak is. Az üzem még 2000 végén kapta meg a budai 17-es vonal (Margit-híd – Bécsi út) működtetésének és villamosai karbantartásának feladatát. Az innen kiszolgált 30-as villamosok 2005 júliusától már csak a pesterzsébeti hurkot kerülték meg, a pacsirtatelepi külső hurokban akkortól az 52-es járt. Végül 2008-ban úgy döntöttek, hogy ne legyen egyszerre 30-as jelzéssel busz és villamos is, így a 30-ast és 30A-t 21-re, illetve 21A-ra számozták át. Az ugyaninnen kiszolgált Duna-parti 2-es (és 2A) vonala 1973 óta változatlan, a 24-esnek a Keleti pályaudvartól a Vágóhídig futó mai vonala pedig 1981-re alakult ki. Szólnunk kell még a kocsiszín mellett álló Ferenc áramátalakítóról is, mert igazán egyedülálló műszaki emléke a fővárosnak. A gépház 1909-ben épült a villamoshálózat egyenárammal történő ellátására. Energiatermelést sosem végzett, feladata a váltakozó áram egyenárammá alakítása volt. A mintegy száz éves üzem működésének hosszú korszakában úgy került sor a generációváltásokra, hogy a korábbi berendezések is rendre a helyükön maradtak. Az első egyenirányító gépegységet még a békebeli, pozsonyi Magyar Siemens-Schucker Művek gyártotta. Megmaradtak a régi, betoncellákba épített kapcsoló- és mérőberendezések, a lenyűgöző látványt nyújtó kapcsolótábla-sor és a vezérlőpult is. Eredeti környezetükben különösen jelentős értéket képviselnek. Maga a gépház tégladíszítésű orommal, boltíves ablakkiváltásokkal, oszlopsor jellegű homlokzattal épült, impozáns építmény. Az áramátalakító és a kocsiszín történelmi atmoszférája átélhető, az itt őrzött műemlékek nincsenek teljesen elzárva a kíváncsi érdeklődők szeme elől. Mindkét épület minden évben részt vesz a Kulturális Örökség Napjain, amikor ingyenesen, szakmai vezetéssel lehet megismerni több mint száz év budapesti villamostörténelmét. ● A képek forrása: BKV 35 BUDAPEST 2011 február Nyílt nap a kocsiszínben a Kulturális Örökség Napjain, 2010-ben Útjára indul a mára megszűnt 23-as
