Budapest, 2011. (34. évfolyam)
2. szám február - Buza Péter: Budapestnek emlékül
Az elő- és oldalkertet az e téren felettébb tapasztalt Jókai gazdagította ötleteivel, svábhegyi, Költő utcai kertjéből telepítve ide a díszlő életet. A Síp utca és a Rákóczi út sarkán rég lebontott Marczibányi ház vörösmárvány kútját később szállították ide, a villa utcai határvonalára: Jókai halála után, 1907-ben, amikor már a Petőfi Társaság birtokolta a csődbe ment Fesztytől megvásárolt pesti Palazzót. A kútnak kétségtelenül van köze Petőfihez – a költő és a „feleségek felesége” lakott a Marczibányi házban –, ám Jókainak, az irodalomtörténeti közhiedelemmel ellentétben, semmi. Ő ugyanis soha nem lakott abban az épületben: Petőfiékkel a Dohány utcában volt közös lakása. Jókai Bajza utcai lakrészének a leírását, berendezését ismerjük: egykori újdondászok nagy kedvvel ecsetelték cifra pompáját (a részleteket elolvashatják a Budapest Könyvek új darabjának márciusi bemutatóján, ha a kötethez akkor vagy a Budapesti Városvédő Egyesület székhelyén hozzájutnak). Úgy látom egyébként, miután a kötet anyaggyűjtése során otthonai leírásának minden forrását feltérképeztem, hogy ez a díszes, már-már múzeumi enteriőr talán nem is a háziúr ízlését tükrözte. Igen valószínű, hogy előbb Laborfalvi Rózáét, aztán meg a harmadik Rózáét, akit fűtött a becsvágy, hogy titkos származása rangját reprodukálja abban a környezetben, ahol éppen lakott − megtetézve azzal az életvitellel, amelyet már korábban bevezetett, miután az első Róza 1886-ban bekövetkezett halála után átvette Jókai háztartásában a nagyasszonyi szerepet. Ami viszont teljesen biztos: mindattól, ami ennek az egykor városszerte híres és értékes háznak a lelkét jelentette, apránként megfosztotta a könyörtelen idő meg az új és új „gazdák” efféle kérdésekkel többnyire mit sem törődő (le)használati gyakorlata. S ennek végkövetkezménye az, hogy napjainkban a palota – ha kívülről nem is, belülről annál inkább – az üresség és értelmetlenség szomorú képét mutatja, ahogy az ehhez az íráshoz csatolt friss fotográfiák illusztrálják. A műteremben még megvan ugyan a valaha díszes galériához – és onnan az ebédlőbe – vezető falépcső, de korlátja, eredeti környezetéhez hasonlítva, bántóan idegen. A villa fő tömbjének földszintjét újabb és újabb osztófalakkal durván feldarabolták. Helyiségeiben nem azonosíthatóak Fesztyék lakrészei. Az ebédlőt és a dolgozószobát az emeleten ugyanazok a falak körítik most is, mint a dicsőség korszakában, de az ajtókon és a Bajza utcára meg az Andrássy úti oldalra néző ablakokon kívül a csupasz és rendetlen semmi uralja tereiket. Azt az ajtót pedig, amelyik a dolgozószobából a hálószobába vezetett, valamikor a második világháború után befalazták. A fal túloldalán, az udvari fronton különálló lakást alakítottak ki, ahová tulajdonosa szigorú felügyelete mellett sem juthat be senki emberfia, immár bő hatvan éve... Ha művészettörténész, ha irodalomtörténész, ha a képzőművészeti egyetem – a ház nagyobbik részének mostani kezelője – embere is volna is. Ha egyszerű érdeklődő, mint jómagam, pláne nem. Amikor a ház hátulsó fertályán nyíló lépcsőházból ennek a lakásnak az ide nyíló bejáratához feljutottam, hogy tegyek egy utolsó – megint csak eredménytelen – kísérletet Jókai egykori hálószobájának, fürdőhelyiségének megtekintésére, s már 18 BUDAPEST 2011 február Jókai Mór dolgozószobája. Balra az ajtó a hálószobába nyílik. 1945-ben befalazták Galériás lépcsősor vezet az író lakrészéhez Hol van már a könyvtár és az íróasztal... forrás: PIM
