Budapest, 2011. (34. évfolyam)
2. szám február - Friedrich Ildikó: A Dán Vöröskereszt kosztosai
kevés sikerrel. Az ezeken a lehetőségeken kívül rekedteket pedig csak a szerencsés véletlen tartotta életben. A korabeli sajtó cikkei híven beszámoltak sorsukról. A kisebbek koldultak, csavarogtak, ha alkalom adódott, loptak, a nagyobbak – serdülő lányok – prostitúcióból éltek, így sokuk nemi betegségekben szenvedett. A rendőrségnek szinte több dolga volt a gyermekbűnözőkkel, mint felnőtt társaikkal. A bírósági ítéletek nyomán többnyire összezárták a nyolctíz éves alkalmi tolvajokat a serdülőkorú nemi beteg leányokkal – fűtetlen, takarítatlan, esőáztatta helyiségekbe. A Fővárosi Gyermek és Ifjúságvédelmi Intézet 1947-es jelentése szerint abban az évben, bár ezrek kaptak ilyen segítséget, 3550 kérelmezőnek nem jutott már ruha és cipő:. A Népszava 1946 őszén arról ír, hogy ötvenezer fővárosi gyereknek nincs cipője, 15 ezer iskolásfiú és 20 ezer lány ruhában szűkölködik, 25 ezer fiúnak, 20 ezer lánynak alig van fehérneműje, 15 ezer gyereknek nincs télikabátja. Ilyen körülmények között sem iskolába járni, sem a népkonyhai vagy nemzetközi segélyszervezetek által működtetett étkeztetésekben részt venni nem tudtak. A Budapesti Állami Gyermekmenhelyen, az Üllői úton 1945 elején 144 gyermeket helyeztek el, egy évvel később 355-öt. 1945 soron következő hónapjaiban 0-1 éves korig 410, 1946-ban 343 gyermekfelvétel volt. Az egy éven felüliek létszáma 1945-ben 710, 1946-ban 1354. A teljes kapacitással működő állami menhelyeken a fertőző betegségek, a zsúfoltság, a középkorihoz hasonló higiénés állapotok tizedelték az áldozatokat. „Halálraítélt gyermekek az Üllői úti állami menhelyen” címmel a Szabad Nép írt cikket. A tetűhöz, rühhöz, vérhashoz, szamárköhögéshez, tbc-hez éhség és fagy járult. Egy ágyban két-három beteg gyerek feküdt, egymást melegítve – és fertőzve. A cikk megjelenése után, 1946. január 12-én Molnár Erik népjóléti minisz ter meglátogatta a menhelyet, és ahogy mondják, tüstént rendet teremtett. Hogy ez a rend meddig tartott, arról az utókornak nincs tudomása. A számtalan nehézség között a lakosság élelmezése volt talán a legsúlyosabb gond. Kővágó József , Budapest polgár mestere a főváros egy évvel korábban útjára indított folyóirata, a BUDAPEST 1946. évi karácsonyi számában adott hírt a város gyermeklakosságának drámai helyzetéről: „250 ezer ember – köztük 60 ezer gyermek – a megfogyatkozott lakosságnak majdnem egyharmada – hatósági konyhákon fogyasztotta el a napi egy tál levest. 100 kisded és csecsemő közül 40 egy éven aluli halt meg táplálékhiány miatt.” A helyzet tarthatatlanná vált. Kővágó polgármester 1946. január elején rádióbeszédben kért segítséget az UNRRA-tól, valamint Európa háborút nem viselt gazdag országaitól Budapest lakosságának megmentéséhez. Az ENSZ segélyszervezete, az UNRRA (United Nation Relief and Rehabilitation Administration) alapelvei szerint Magyarország, mivel nem tartozott a szövetséges nemzetek sorába, nem számíthatott a segítségre. Tildy Zoltán miniszterel nök január 10-én Vorosilov marsallhoz, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) elnökéhez fordult, közbenjárását kérve. Még januárban megérkezett az első jó hír. Washingtonban az ENSZ segélyszervezete korlátozott segítőprogramot dolgozott ki Magyarország támogatására, tekintettel a téli hónapokban fenyegető járványveszélyre és az éhínségre. Herbert Lehmann, az UNRRA vezérigazgatója pe dig táviratot küldött Tildynek, amely szerint négymillió dollár értékben sürgősségi segélyt nyújtanak Magyarországnak. Az UNRRA segélyek mellett 1946 elejétől 1947 augusztus végéig más segélyszállítmányok is érkeztek a JOINT-tól (amerikai zsidó segélyszervezet), a skandináv országokból, Svájcból, Írországból: „A külföldi segélyek minden fontosságuk mellett is csak töredékét pótolhatták az országból kikerülő, a nemzetközi kötelezettségekből eredő élelmiszer szállítmányoknak.” (Pető-Szakács) „Mentsd meg a gyermekeket” A Dán Vöröskereszt nemcsak élelmiszer- és gyógyszer-szállítmányokkal enyhítette az országos nyomorúságot, de a fővárosban étkeztetési akciót is indított: 1946 áprilisáig hat, később további négy konyhát működtetett. Egyen-egyen naponta hatszáz budapesti gyerek kapott teljes ellátást. A „mentsd meg a gyermekeket” akcióban óvodás és iskolás korúak, valamint műegyetemi hallgatók részesültek. A napi sajtó beszámolt az érkező segélyszállítmányokról, és közölte ezek mennyiségét, valamint a segélyezettek számát, de ezek az adatok nem megbízhatóak, illetve meglehetősen eltérőek. 1946. február 19-én érkezett az első dán szeretetküldemény. A Népszava tizenegy teherautót említ, melyek vajat, saj-14 BUDAPEST 2011 február Megérkezett a dán ebéd A háború után (Langer Klára felvétele) forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
