Budapest, 2011. (34. évfolyam)
12. szám december - SZÓL A RÁDIÓ - Humor és ötlet Budapest kirakataiban
Van annak már jó néhány hete is, hogy „a tejeskávé megjelent Budapest közönségének színe előtt”. Az Oktogon-téren egy espressó kirakatüvege mögött, kis hirdetés adta tudtul a nagy hírt, amelyről egyesek azt tartják: hozzátartozik a földi boldogsághoz. A „boldog” hír – aláhúzottan mondjuk ezt –, így hangzott: „Valódi tejeskávé és fahéjas tejeskalács kapható”. Színes ceruzával, kétszer aláhúzottan volt írva és olyan tömeget vonzott a kirakat elé, mintha egy litert legalább is ingyen mértek volna belőle... Ám lassanként mégis oszladozni kezdett a „tömeg” és akkor a kirakat elé tipegett egy aranyos, feketefejkendős öreg nénike és lassan, szótagolva „silabizálta” a hirdetést: „Való-di tejeskávé és – itt megállt és üdvözül mosollyal folytatta – „foghíjas tejes kalács kapható”. „Ez éppen nekem való lelkem – fordult felém – és lassan, nagy-nagy boldogsággal az arcán, ő is bedöcögött az ajtón... Magamnak ennyi bátorságom nem volt, lévén annak „kilencvenkilenc” oka. Nem volt ugyanis – harang, amivel harangozhattam volna... ... A Vörösmarty utcában a következő szövegű kis „plakát”-ot helyezték el a kirakatban: „Itt igazi sertéskolbász kapható”. Aláírva: „csoda finom!” Ez az „ajánlás” is bevált, mert a kétségtelenül finom és régen látott húsnemű, nem órák, de percek alatt elfogyott. Másutt már ugyanezt az árut lakonikus rövidséggel és nemes egyszerűséggel hirdették: „Mi falusi kolbászt tartunk.” Ez a röpke hirdetmény is célt érhetett, mert ugyan ki ne tudná: mit jelent ma az éhes pesti gyomornak a magyar faluból való, jóféle kolbászcsemege.... A következő hirdetés sem „kutya” ám. Egy kis üzlet ajtajára, ilyen szöveget bigy gyesztettek: „Szép, kövér kockacukrunk van!” Ebből a hirdetésből sok szegény, tudatlan ember megtanulhatta: nem minden kockacukor kövér, akadhat abban hitványka is, noha az ára igazán nem nevezhető annak... Egy aranyos kis „étkezde” aranyos kis tulajdonosnője a napi „ételsor” szövegét, ilyenformán „szerkesztette” meg: Borsó leves, következik az ára. Bab főzelék, következik itt is az ár. Báránypörkölt, ide szintén az árát írta, ám utána – zárójelben – ez a megjegyzés: „Legutóbb nagy sikere volt!” Nem hittünk a szemünknek: valamikor – még nem is olyan régen – primadonnáknak, operett díváknak, filmsztároknak, politikusoknak, kitűnő agitátoroknak és – last but not least – szép asszonyoknak volt nagy sikerük a megyei bálon, idős dámáknak a nőegyleti estélyeken, esetleg szép könyveknek és elvétve – csodaként – olykor még 32 BUDAPEST 2011 december
