Budapest, 2011. (34. évfolyam)
12. szám december - Saly Noémi: Ujjé(g) a ligetbe!
A korcsolyázást mint szórakozást és sportot Széchenyi István hozta divatba Pest-Budán. Kemény telek voltak a 19. században, akkor még lehetett suhanni a Duna nyílt jegén is. 1879-ben a Vasárnapi Ujság színes kis riportban számol be a korai hideg örömeiről és veszélyeiről: „Jelző lámpák között éjjel is megjelölt ösvény vezet a Duna jegén, s a jégtorlatoktól tisztásabb jégtereken vigan foly a korcsolyázás, kis vaskemenczékben sütik a gesztenyét, főzik a kis kolbászt, kucséber kiabál, pereczes sipol, trombitál. A Duna alacsony hátáról sokkal magasabbnak és imponálóbbnak tűnik föl a két testvérváros partja, s ott lenn a mederben egy mély völgyben képzeli az ember magát, mely fölött merészen hajlik át a lánczhid büszke ive. Köröskörül fehér a határ mindenütt, fehérek a háztetők, fehérek a hegyek. Valódi muszka tájkép, csörgő, csúszandó szánokkal, a partokon prémes, bundás járókelőkkel, – akárcsak a Néwa mellett. (...) Néhol azonban nagy zöldes foltokban látszik ki a jég közül a Duna. A drabantoknak és konstáblereknek ugyan van dolguk, hogy valamely megiramodott korcsolyás gyerek neki ne fusson. Menthetetlenül oda veszne. Ott nem fagy be a viz soha, nincs olyan hideg tél. A Duna medrében fakadó természetes meleg források helyét jelölik azok a zöldes foltok, melyek fölött olykor még egy kis ködfelleg is lebeg.” A hőforrások környékén történt balesetek miatt a hatóságok az 1800-as évek végén meg is tiltották a jégen való mászkálást. A korcsolyázni vágyók a Városligetbe szorultak. A bódétól a tortadíszig Kresz Gézáról a városlakók többsége csak azt tudja, hogy utca viseli a nevét Újlipótvárosban. A derék doktor volt a budapesti mentőszolgálat megalapítója. Az még kevésbé köztudott, hogy a Pesti Korcsolyázó Egyleté is. S hol máshol tanácskozhatott volna barátaival az egylet létrehozásáról, mint egy kávéházban? Az elegáns Steingassner volt a színhely, a sétatéri Széchenyi-házban (a mai Szabadság tér déli végében), itt döntöttek 1869. december 2-án a megalakulásról. Nem kisebb pártfogókat 26 BUDAPEST 2011 december Ujjé(g) a Ligetbe! Saly Noémi A korcsolyát a kőkorszaki ember találta föl: a csontból készült alkalmatosságot bőrszíjjal erősítette a lábához, mégpedig a középkorig csak az egyikhez: a másikkal lökte magát előre a jégen. Fából készült példányokra az 1300-as évekből van először adat, s ekkoriban már versenyeket is rendeztek egy jéghoki-szerű csapatjátékban. A fémből készült korcsolyákra a 19. századig kellett várni, amikorra a sport már Európa-szerte, így nálunk is elterjedt. fotó: Sebestyén László
