Budapest, 2011. (34. évfolyam)
12. szám december - Simplicissimus Budapestje
megtaláltam viszont Simplicissimus kedvenc épületét, a „Chippendale felhőkarcolót”, (Philip Johnson – John Burgee , 1984, 550 Madison Avenue). De vajon a szöveg alatta miért a londoni Uborka (Gherkin) becenevű felhőkarcolót említi? Complicatus ifjú korában arra tanította Simplicissmust, hogy az építészet a funkció szolgálata. Vagyis kultúrember nem alkot véleményt épületről, amíg nem járt benne, nem ismerkedett meg az épület dilemmáival. Az elmúlt évtizedekben aztán bővültek a szükséges és elégséges feltételek. Simplicissimus ma már hallatlan luxusként átböngészi az epiteszforum. hu beszámolóit és tucatnyi fényképét és rajzát, amelyek számát nem korlátozza a szűkös papírterjedelem. E képeket elraktározza, néha némelyiket kinyomtatva magával is viszi a helyszínre. Aztán jön a bejárás élménye. A legjobb, ha legalább kétszer sétáljuk végig a tereket, egyszer az építésszel, aki az édes gyermekéről naná hogy szeretettel, sőt imádattal beszél. Aztán meg a főmérnökkel, aki a talán megemlíti a problémákat is. Mindezek a lehetőségek néhány éve valami új dologgal bővültek. A mindenkinek rendelkezésre álló lehetőséggel: a légifelvétellel! A Google Earth internetportálról van szó. Ezen az épületeket úgy láthatjuk, ahogy csak a madarak. Vigyázat, az ingyenes változatot késéssel frissítik... De néhány dollárért egészen friss változat vásárolható. Ennyit csak megér a dolog? (How to Read Buildings. Penguin Group, Australia, 2008., Scolar Kiadó, 2009. Fordította Szieberth Ádám, szakmai lektor: Bajnai László. 256 o., ára 3300 Ft.) Két új Budapest-kép az egyre bővülő fortepan.hu-ról Az ingyenes, közösségi fotóportálban többek között az a nagyszerű, hogy egyre fejlődik, egyre több kép lesz elérhető, és azok egyre több kategória szerint kereshetők. Az szerencsére továbbra is változatlan, hogy nagy felbontásban is letölthetők a gyűjtemény darabjai. Ezért cserébe nem kérnek semmit, csak azt, hogy említsék meg, honnét származik a kép... A „Budapest” szóra mindig érdemes rákeresni, szinte minden héten feltűnik egyegy új csemege. Simplicissimus novemberi portyáján különösen a következő két képnek örült meg. Időrendben az első a Dunakorzón készült, valamikor a háború alatt, de mindenképpen az ostrom előtt. (file: 7575). A magabiztos, elegáns, zsebre dugott kezű, jól táplált férfi valósággal jelképezi az uralkodó elitet. A sűrített, művészi hatást fokozza, hogy balra, életlenül, a vendég üdvözlésére siető pincér látható. A második kép (file: 5305) valamikor az ötvenes években készült, a metróépítést ábrázolja, nyilván a Baross tértől kifelé menő szakaszon, valahol a Népstadion közelében, ahol már nem alagút-, hanem felszíni technikával építkeztek. A felvételen az a megdöbbentő, hogy egyetlen munkagép sem látható. Látható viszont 11 lófogat és egy csomó lapátos kubikos. A szocializmus felsőbbrendűségének legnagyobb dicsőségére. Nem csoda, hogy lassan haladt, majd befulladt az építkezés. Ki legyen az idei díjazott? Simplicissimus (a Törzsasztal főkaszírnőjének hathatós segítségével) idén harmadszor fogja kiosztani a díjat 2011. évi hősének. Mivel megint az olvasók segítségét szeretnénk kérni, alább gyorsan ösz szefoglaljuk, kiféle, miféle kaphatja meg. 1. Olyan személy, aki Budapestért munkálkodik, már huzamos ideje, bár fizetését sem közvetlenül, sem közvetve nem ezért kapja. 2. Olyan személy, aki nem csak nemeket mond, hanem igeneket is, olyan, aki létrehozott valamit. (Bár a nagy tagadókat is szeretjük a maguk helyén.) 3. Olyan személy, aki a városért való ügyködés mellett megtalálta a maga számítását, azaz igazi polgár, akinek a teremtés nem egyenlő a szegénységgel és az önkizsákmányolással, sőt. Jelölni minden Budapest-előfizető jelölhet. A díjat mindig a Budapest januári számában jelentjük be, mindig az előző évre. Hogy mit kap a díjazott a dicsőségen kívül? Egy vacsorát, egy olyan helyen, amely a foglalás időpontjában még nem volt nyitva két évnél régebben. A vacsoránál megesett beszélgetésből megpróbálunk cikkecskét faragni, és egy fényképpel együtt megjelentetjük a februári számban. Csak emlékeztetőül: 2009-ben T. Nagy Tamás volt Simplicissimus Hőse, 2010-ben pedig a fortepan.hu létrehozói, Tamási Miklós és Szepessy Ákos . Eddig felmerültek: a bevándorolt germanista kávéházas, a békebeli szépségek iránt érdeklődő nonprofit könyvkiadó házaspár, az Ecseri piac krónikása, a nívós kommersz darabokat Budapesten színpadra állító, állami pénz nélkül működő színházcsináló. Csupa jó jelölt! Idén ki legyen a díjazott? Segítsenek, kérjük szépen. 21
