Budapest, 2011. (34. évfolyam)
12. szám december - HELY-TÖRTÉNET - Aradi Péter: Nepomuki és a milimárik
1997 óta áll Sasvári Ilona a Helytörténe ti Gyűjteményt is működtető Galéria’13 Soroksár Nonprofit Kft. élén. Szeptemberben nyílt időszaki kiállításukat Nepo muki Szent János szobra köré szervezték. „Bartl József festőművész többször felhívta a figyelmünket arra – ismertet meg az előzményekkel –, hogy ez a szobor meg van, egy család őrizte meg a soroksári közösség számára, nem is messze tőlünk, a Duna partján. Hosszú esztendőkbe telt, míg végül idén a XXIII. kerület képviselő-testülete úgy döntött, megvásárolja. Restauráltatását éves költségvetésünk terhére mi vállaltuk, a munkát Bíró László végezte el, aki szeptemberben, a megnyitó alkalmával nagy érdeklődéssel kísért előadást is tartott.” Ezt a közel százötven éves, egy tömbből faragott, színes faszobrot 2012 júliusáig láthatják az érdeklődők. A kerület öt, országos védettséget élvező műemlékének egyike Nepomuki Szent Jánosnak egy másik, a Gyáli-patak partján álló, copf stílusú szobra, melynek különlegessége, hogy talapzatán domborművön örökítették meg azt a jelenetet, amikor a 14. század vége felé a gyónási titkot a király parancsa ellenére is megőrző papot a vízbe vetik: úgy tudni, ez az egyetlen ilyen ábrázolás az országban. A 18. században Soroksár Grassalkovich Antal tulajdona volt, aki minden birto kában lévő településen szorgalmazta e szentünk tiszteletét. A gödöllői kastély Rudolf-szárnyában látható Grassalkovichkiállításon külön terem foglalkozik a Nepomuki-kultusszal, Vácott pedig barokk híd idézi az emlékét. (Egyébként – mint azt a közelmúltban megjelent Rejtőzködő Budapest című albumból is megtudhatjuk – Pest legrégebbi, 1721-ben felállított köztéri szobra is őt ábrázolja, amely ma a csepeli Szent Imre téren áll, zsindelykupolás gloriett alatt.) A folyók, hidak, hajósok, halászok és vízimolnárok védőszentjéről van szó, érthető tehát, hogy az összefüggésekre rávilágító tárlatrendező a közelében helyezte el a Molnár-szigeti hajómalmokat ábrázoló fényképet. Ezeket a soroksári Kis-Dunaágba telepítették. Abban különböztek a vízimalmoktól, hogy nem csak a kerék állt a vízben, hanem maga az építmény is. Az úgynevezett völgyhajó a vízkerék megtámasztására szolgált, a házhajóban zajlott az őrlés. (E két elnevezés ma helyi utcanevekben él tovább.) A település egyik jellegzetes iparága volt ez, amely részint a jeges áradások, részint a gőzmalmok megjelenése következtében tönkrement. Ehhez azonban a Duna-ág 1872-ben elkészült gubacsi zárógátja is hozzájárult, amitől a víz egy idő után sekély lett és elposványosodott, így alkalmatlanná vált üzemeltetésükre. A legenda úgy tartja, hogy egy kemény tél után, amikor a fagytól és jégtől összetörtek ezek az alkotmányok, az elöljáróság felosztotta a szigetet a molnárok között, Nepomuki és a milimárik A soroksári gyűjtemény Aradi Péter Más környező településekhez hasonlóan Soroksárt is 1950. január 1-jén csatolták Budapesthez – akkor még nem mint külön városrészt, hanem Pesterzsébettel együtt, a főváros XX. kerületeként. Bő négy évtizeddel később, egy 1992-es helyi népszavazás eredményeképpen elvált Erzsébettől, s 1994-ben Budapest XXIII. kerületeként önállósult. Helytörténeti Gyűjteménye ekkor már két évtizedes múltra tekinthetett vissza. 18 BUDAPEST 2011 december HELY-TÖRTÉNET
