Budapest, 2011. (34. évfolyam)
12. szám december - Debreczeni-Droppán Béla: A „Különc” zaklatott élete és tragikus halála
Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetének munkatársait tekintsék át újra a Telekiöngyilkosság jegyzőkönyveit, vizsgálják meg ismét az egykori tragikus esetet. Ez az interdiszciplináris együttműködés mindkét fél számára nagyon érdekesnek és gyümölcsözőnek bizonyult. A kiállítótér az 1861-es gyásztér – a Nemzeti Múzeum kör alakú előcsarnoka. A 150 évvel ezelőtti esemény, Teleki hivatalos állami búcsúztatásának helyszínét, az egykorú Vasárnapi Ujságban megjelent metszet alapján rendezték be. Az installációban nem törekedtek a korabeli ábrázolás minden részletének pontos megjelenítésére, csupán imitációját adták a fal fekete drapériával és függönnyel való bevonásával és a koporsó tengelyében végigfutó fekete szőnyeggel. A ravatalt az eredeti halotti címerrel a Rotunda közepén állították fel, mögötte Barabás Miklós Telekiről készí tett nagy, egészalakos olajfestményével. A látogató nyolc tárlóban, azaz nyolc témakörben (kronologikusan) kísérheti végig Teleki életútját, tragikus halálát és utóéletét. További négy multimédiás eszközön található tartalom színesíti és teszi teljesebbé a programot. Egy érintőképernyőn az 1861-es országy gyűlés jelentősebb személyiségeivel ismerkedhet meg a közönség. „Elbukva is győz” Kovács Béla 17 perces dokumentumfilmje, amely a korabeli források felhasználásával készült, Teleki utolsó hónapjairól, haláláról és annak fogadtatásáról ad képet. Az öngyilkosságot követő rendőrségi helyszínelés ezúttal különös hangsúlyt kap, így az eredeti dokumentumok mellett 3D-ben látható Mayer György fotográfus nak a helyszínen készített, a holttestet ábrázoló sztereo-fotója. A kép jelentőségét nem pusztán témája adja, hanem az is, hogy ismereteink szerint a magyar kriminalisztika történetében ez volt az első olyan fényképfelvétel, amelyet „bűnügyi” helyszínen, az állapot rögzítése céljából készítettek. Ezzel kapcsolatosan nagyon kellett figyelni a kegyeleti szempontra is, ezért a rendezők a halott Telekiről készült felvételt sem a tárlatot reklámozó (a Múzeum homlokzatán látható) nagy molinóra, sem a kiállítási katalógus külső borítójára nem tették ki. A 3D-s vetítést pedig nem a szűkebb kiállítási térben (transzparens módon), hanem a Rotunda egyik beugró mellékterében, intim körülmények között tekinthetik meg az érdeklődők. Az említetteken túl a Rendőrtiszti Főiskola és az ORFK BSZKI munkatársai által készített harminc perces film fut még a kiállítótérben, amelyből megismerheti a látogató, miképp folyna le az ügy helyszíni vizsgálata ma, a 21. században. Telekiről az idei évforduló kapcsán jelent meg olyan cikk, amelynek címében szerepelt a sommás megállapítás: kudarcos életút. A korral és hősünkkel felszínesen foglalkozónak tűnhet így, de aki jobban megvizsgálja gazdag életútját tragikumával együtt is csak értékes, példamutató életről, pályáról írhat. A Nemzeti Múzeum munkatársai az említetteken túl ezért is fontosnak tartották e kiállítás létrejöttét, hogy ne egy kudarcot valló embert, egy gyenge idegzetű pártvezért (ahogy egy másik cikkíró hangzatosan fogalmaz), hanem a modern Magyarország alapjait letevő reformkori nemzedék kiválóságát lássa az utókor, azt az embert, akinek életét Illyés Gyula olyan jól megértette. Aki így látta a „különc” grófot: „Egy hős – egy egyedüli lény – be öltözik az igazság színeibe, s úgy harcol, hogy elbukva is győz.” ● A képek forrása: Magyar Nemzeti Múzeum 17 BUDAPEST 2011 december Teleki László gyászravatala a Nemzeti Múzeumban. Vasárnapi Ujság, 1861. június 2. fotó: Dabasi András A Teleki László kiállítás a Nemzeti Múzeum Rotundájában
