Budapest, 2011. (34. évfolyam)
12. szám december - Debreczeni-Droppán Béla: A „Különc” zaklatott élete és tragikus halála
Teleki fáradságot nem ismerve agitált, járta a minisztériumokat, újságszerkesztőségeket, társasági eseményeket. Mindenhol ott volt, ahol lehetett, hogy minél több embert nyerjen meg az ügynek. Ő maga számos olyan cikket írt, amely a nyugati közvéleményre pozitív hatást gyakorolt. A szabadságharc leverése és legjobb barátjának, Batthyány Lajosnak elvesztése mélyen megrázta. Ez azonban nem gátolta meg abban, hogy Kossuthoz hasonlóan továbbra is meg ne tegyen mindent azért, amiben hitt. Mednyánszky Cézár , a szabad ságharc híres tábori lelkésze emlékirataiban Teleki méltatását így fejezi be: „Itt a számkivetésben legméltóbb képviselője letiport hazánknak.” Kezdeti párizsi és londoni emigrációs működése után 1851 őszén Svájcba tette át székhelyét. 1859. május 6-án Kossuth, Klapka és az ő részvételével alakult meg a Magyar Nemzeti Igazgatóság, mely az emigráns kormány feladatát kívánta betölteni. A feladatmegosztás során Telekinek a hazai titkos szervezettel való kapcsolattartás jutott. 860 novemberében álnéven Drezdába utazott, hogy ott találkozhasson kedvesével, özv. Orczyné Lipthay Auguszta gróf nővel. A szász rendőrség kezdettől figyelte, végül el is fogta. Szászország hamarosan kiadta a rebellis grófot Ausztriának, ahol börtönbe zárták. Tíz nappal később I. Fe renc József maga elé rendelte, majd azzal a feltétellel, hogy nem fog a külfölddel a birodalom ellen konspirálni és egy ideig nem politizál, szabadon engedte. Teleki hazatért gyömrői birtokára, majd Pestre, ahol még a Deák ét is elhomályosí tó népszerűség vette körül. A tizenkét év után, 1861 tavaszán összeülő országgyűlésen ismét abonyi képviselőként jelent meg, az úgynevezett Határozati Párt vezére lett. Ő és hívei az 1848-as trónváltozást nem fogadták el, így Ferenc Józsefet nem ismerték el törvényes magyar királynak, ezért formailag határozatban akarták kimondani mindazt, amit 48-as alapokon, de azon túl is lépve, gondoltak az ország függetlenségéről. Halál Pesten Az idő múltával azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Teleki pártjának vezérkarában egyre többen bizonytalanok e politika helyességében, illetve gyakorlati megvalósításában. A parlamenti záróvita előestéjén, 1861. május 7-én a unokaöccse, az őt meglátogató Tisza Kálmán (a későbbi miniszterelnök) is erről beszélhetett vele. Még ugyanazon az éjszakán, félbehagyva másnapi beszédének írását, Szervita téri palotájában szíven lőtte magát. Thaisz , a rendőrfőkapitány helyszíni vizsgálatot rendelt el, s elkészült a szakmatörténeti fontosságú fotográfia. Teleki öngyilkossága mély megdöbbenést, majd Széchenyi halála után tapasztalt nemzeti gyászt váltott ki. A Magyar Nemzeti Múzeum épületében ravatalozták föl, itt történt meg hivatalos búcsúztatása, majd innen kísérték utolsó útjára, a sziráki családi sírboltba. Politikai működése mellett a magyar irodalomtörténetbe is beírta a nevét. 1841-ben kiadott és a pesti Nemzeti Színházban bemutatott drámáját, a Kegyencet sokáig a Bánk bán és Az ember tragédiája mellett emlegették. Számos alkalommal felújították, nem egyszer át is dolgozták művét; a legnagyobb sikerrel Illyés Gyula tette ezt, aki A különc címmel nagyszerű drámát is írt Telekiről. „Nemzeti gyásztér” Születése és halála kettős évfordulóján a Magyar Nemzeti Múzeum Teleki László életműve előtt kiállítással tiszteleg. A több mint három hónapig nyitva tartó időszaki kiállítás célja, hogy személyét, alakját s életművét megismertesse a nagyközönséggel és bizonyítsa: a legnagyobb magyar történelmi nagyságok között van a helye. Nemcsak a történeti munkákban, hanem a nemzeti emlékezetben is! Politikusi és erkölcsi nagysága miatt személye saját korában rendkívüli tiszteletnek és szeretetnek örvendett. Az elmúlt másfélszáz évben azonban a magyar társadalom nagyon keveset hallhatott róla, jelentős életútja tulajdonképpen feledésbe merült. A kiállítás egyúttal emléket kíván állítani a 150 évvel ezelőtt a múzeumban ülésezett országgyűlésnek és annak is, hogy a Pollack Mihály tervezte palota ekkor vált kegyele ti hellyé, ahonnan ettől kezdve több mint nyolc évtizeden keresztül kísérték utolsó útjukra a nemzet nagy halottjait, szám szerint húszat, köztük Kossuth Lajost, Jó kai Mórt, Ady Endré t és Bem tábornokot. A tárlat minden korosztályt meg kíván szólítani, de azért nem titkoltan a tanuló ifjúság érdeklődésének felkeltése a fő cél. Ezért is lett az alcím: „Pesti helyszínelők 1861”. A helyszínelés mint téma a napjainkban futó számos helyszínelős tv-sorozat miatt (is) nagy érdeklődésre tart számot. A kiállítás lehetőséget ad arra, hogy a látogató megismerje a másfélszáz évvel ezelőtti Teleki-helyszínelést és a mai helyszínelés szabályait, lefolyását, technikáját. Ennek érdekében a Nemzeti Múzeum felkérte a Rendőrtiszti Főiskola és az ORFK 16 BUDAPEST 2011 december Teleki Lászlóról halála helyszínén készült sztereo-fénykép. Mayer György felvétele, 1861. május 8. Thaisz Elek főkapitány Mayer György felvételén forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár
