Budapest, 2011. (34. évfolyam)
12. szám december - Zappe László: Dora, a lakmusz
Először a Sirályban láthattuk Lukas Bärfuss 2003-ban írt darabját 2009 őszén, Réthly Attila rendezésében. Az 1971-ben született svájci író Szüleink szexuális neurózisai című darabja látszólag nem a szülőkről szól, hanem a furcsa, beteg, talán debil gyermekről, Doráról. A Sirály előadása címbe is emelte a nevet. Pedig Dora fel- és elszabadulása, végső soron tragikus megcsalatása valóban főképp arra szolgál a szerző és a néző számára, hogy a környezete, a szülők, az orvos, a munkaadó, a szélhámos szerető viselkedését tesztelje. Dorát anyja serdülőkora múltán megszabadítja a viselkedését szabályozó gyógyszerektől. Vissza akarja kapni igazi gyermekét. Csakhogy a felszabadult leány őszinte, szókimondó, fogalma nincs az élethez nélkülözhetetlen és a köznapokban szinte észrevétlen maradó hipokrízisről. Nemcsak kimondja, amit gondol, de meg is teszi, amit megkíván. Ezzel öntudatlanul provokál és leleplez. Aberrált kéjenc áldozatává válik, csakhogy ő élvezi a dolgot, másfelől viszont nemi kíváncsiságának felébredése oda vezet, hogy felfedezi szülei rejtett perverzitását, azt, hogy hirdetés útján szerzett harmadik segítségével élvezkednek. Dora közben álomvilágot épít a szélhámos ígéreteire, és az sem biztos, hogy felfogja, amikor becsapják. Réthly Attila annak idején vaskos groteszkre vette a darabot. Egyetlen kanapén játszatta a történetet, ide zsúfolódtak a hatalmas termetű szülők, Márton Eszter és Trócsányi Gergő, a Dora szerepét kitűnően átélő Sipos Eszter, meg a többi szereplő is a történet menete szerint. A munkaadó anyját a zenész Melis László alakította. A tragiko mikus karikatúra egyszerre volt megrázóan röhejes és dermesztően fájdalmas. Most két előadásban is láthatjuk Pesten a darabot. A Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős osztálya Dömötör András és Máté Gábor rendezőtanári vezetésével adja elő. Akiben él valamelyest a Sirályban látottak emléke, valószínűleg nehezen ismer rá. A testes, torz, meghatározhatatlan társadalmi státusú szülők helyén elegáns, filigrán értelmiségieket lát (a jelmeztervező Neudold Júlia ugyancsak osztálytárs), a ka napé helyett pedig sterilitást éreztető fehér ágy és asztal, fekvő- vagy ülőhely céljaira egyaránt alkalmas bútordarabok szolgálnak, rajtuk orvosi ábrákkal. Lehet rendelő vagy kísérleti laboratórium, a lényeg az elvontság, a stilizáltság (látvány: Dömötör András és Polgár Péter ). A játékot zöldség-gyümölcs szimbolika dúsítja, nyilván Dora munkahelyétől, a zöldséges bolttól ihletve. A drasztikus cselekvéseket paradicsomok, tökök, káposzták facsarásával, darabolásával szétverésével jelzik. Steril humora van a játéknak, elidegenít, elridegít a rémes jelenetektől, a trágár szövegtől – a tragédiától éppúgy, mint komikus felhangjaitól. Szakmai biztonságukat viszont jócskán demonstrálhatják a fiatal szereplők. Különösen az orvos árnyaltan kétértelmű szexuális felvilágosító monológját mondja el hatásosan Rétfalvi Tamás . Dora kicsit ot romba, szánalmas, mégis szeretetre méltó alakját Tóth Eszter pontosan ábrázolja. Hu zella Juli az értelmiségi anya rezervált álsá gát adagolja kiszámítottan. A már néhány esztendeje végzett Kovács Patrícia látható élvezettel parádézik egykori iskolájában a tapasztalt, bölcs öregasszony szerepében. A Stúdió „K”-ban Sopsits Árpád állította színre Bärfuss művét. Ő megtartja a kanapét a játék fő helyszíneként, a szereplők gyakran végignéznek olyan jeleneteket, amelyeknél nem lehetnének jelen, szóval tér, idő összefolyik. Csak az alkalmazott eszközök, ötletek rendje, célja nem világlik ki. A hatás eltompul, pedig több színész is kitűnően alakít. Homonnai Katalin Dora egysíkú, szegényes jellemét árnyalttá teszi, ismétlődő reakcióit apró változásokkal, mindig a helyzethez igazítva hozza. Kaszás Gergő magabiztosan gazdagítja színészi eszköztárából a csábító jellemét. Nagypál Gábor finoman érzékelteti az orvos lappangó ösztöneit, Horváth Zsu zsára tökéletesen illik az erős lelkű öregas z szony szerepe. Nyakó Júlia kissé sablonos anya, Sopsits Árpád, a rendező pedig bizonyára csak kényszerűségből vállalta magára az apa képviseletét. Úgy is látja el, mint egy kirendelt ügyvéd. ● a vészkorszakot, de elhordták mindenüket. Egy másik vitrinben mérleg látható, amely a Dob utcai Fröhlich cukrászdából származik. A kóser flódni és barhesz nyomai mellett annak a korszaknak állít emléket, amikor az államosítások idején néhány kiskereskedőnek mégis sikerült megőriznie az üzletét. S ezzel egy darabot megóvni az eltörölni szándékozott múltból. Dr. Rubinstein László ügyvéd egész éle tét a Király utca 52-es számú házban élte le – meséli Toronyi. Gazdag levelezésgyűjteménye a leltárba, névtáblája a kiállításba került. Leveleiből nemcsak élete rekonstruálható, hanem egy olyan 20. századi zsidó értelmiségi útkeresése is, akit megérintett a század számos mozgalma, a cionizmustól a szocializmusig. A terem közepén lévő két érintőképernyős monitor segítségével még többet meg lehet tudni a negyedről, az ott élőkről. De nemcsak róluk. Tíz idősíkban, 1785-2011-ig, összesen 86 ház, lakás története elevenedik meg képekben, dokumentumokban. Van, amelyikről csak egyetlen időszakból van adat, akad, amely többször előbukkan. Ha rábökünk például a Király utca 8.-as házra, Tolnai Klein szappangyáros családjának fotográfiája tűnik fel 1880-ból. S természetesen mind a 86 megidézett ház mai – általában elég szomorú – állapota is megtekinthető a képernyőn. Ez az adatbázis folyton bővül. Ha valaki betér, és behoz egy családi fotográfiát vagy bármilyen dokumentumot valamelyik házról, azt rövidesen feltöltik. A cél az, hogy később akár otthonról, az internet segítségével is böngészhessünk a régi pesti zsidónegyed magántörténelmében. Azt, akinek ez az adatbázis is kevés, a levéltár látványraktárára várja. Itt kapnak helyet lassan a zsinagóga tornyában őrzött anyagok. Munkatársaik nemcsak a kutatni vágyókat látják szívesen, bárkinek megmutatják a fiókokban és a polcokon rejtőző kincseiket is. Ilyen például a legrégebbi iratuk, egy 13-14. századból való pergamentöredék, melyen a Krónikák Könyvének egy részlete olvasható. Láthatjuk, hogyan játszották ki az emberábrázolás szigorú tilalmát úgy, hogy a mondatok emberformát rajzoltak ki, vagy azt, hogy a pergamenre kifejlesztett vastartalmú kóser tinta hogyan tette tönkre a papírt (sok-sok munkát adva a mai kor restaurátorainak). És, hogy ki volt Rosenthal, aki a kiállítás címe szerint itt lakott a pesti zsidónegyedben? Hiába írjuk be a google-ba, nem derül ki, mert sok-sok Rosenthal van – néha Rózsavölgyi néven. Vannak köztük híresebbek, és vannak olyanok, akikről csak ennyi, a vezetéknevük maradt az utókorra. Valamilyen összeírásból. ● Dora, a lakmusz Zappe László 11 BUDAPEST 2011 december
