Budapest, 2011. (34. évfolyam)
12. szám december - Hamvay Péter: Összegyűrt papírlapok
A teremből a felújítás modern előadóhelyiséget varázsolt. Bár a szecessziós díszítés tervei megvannak, hosszas nyomozás során sem derült ki, hogy milyen fokban készült el a tervezett berendezés és belsőépítészet. A felújítás során nem akartak hamisítani, no meg a pénz sem volt meg egy pompás belső kialakítására. Már a vészkorszak alatt is sokat károsodott a terem, a parkettát és faburkolatot például’44-45 telén eltüzelték, az ötvenes években pedig a kor ízlése szerint átalakították a helyiséget. Egy – a kiállítást a terem többi részétől elválasztó – függöny mintája és a tárlat kevés berendezésének formája idézi fel most a tervek motívumait. Rajk László, a tárlat tervezője nem elő ször épít olyan kiállítást, amely a hiányt idézi meg. Ilyen az auschwitzi magyar tárlat vagy a budapesti Nagy Imre-ház is. Az installáció most egy gyűrött, majd kisimított hófehér lapra emlékeztet – ami nem meglepő, hiszen az írás népének a levéltárában vagyunk –, ezt a textúrát erősítik a vitrinek falra vetülő árnyékai is. „Toronyi Zsuzsa a 18. századtól 1944-ig ívelően különféle összeírásokat mutatott a munka kezdetén, ezek az adózási vagy épp exhumálási regiszterek ihlettek meg” – meséli a Rajk. Így a papírt imitáló felületen a különféle korokban használt betűkkel írt listák töredékei is elő-előbukkannak, majd eltűnnek ismét. Ez a töredezettség mutatja a negyed viharos múltját – fűzi hozzá a tervező. Ebből a felületből ugrik ki húsz üvegvitrin, bennük húsz tárgy. Ezek mesélnek a pesti zsidónegyed kétszáz éves múltjáról: II. József rendelete után kezdtek el ugyanis a városnak ezen a területén letelepedni az izraelita hitűek. A tárgyak között természetesen láthatóak levéltári anyagok is, a Rajk László által emlegetett listák közül néhány, például az 1827-es első összeírás vagy az ostrom idején a gettó falain belül – így a szomszédos zsinagóga kertjébe – eltemetett áldozatok névsora. De itt van Jakobovits Fülöp port réja is. Az 1805-ben alapított Zsidókórház főorvosa egyike volt azoknak, akik a formálódó pesti közösség szellemi arculatát meghatározták. A fotográfia itteni intenzív elterjedését Krausz Károly és családja fényképe mutat ja: a Király utcában szinte minden második házban működött fotóműterem – olvashatjuk a kísérőszövegben. A másik üvegkalitkában egy ütött-kopott kávédaráló áll, olyan, amilyet fillérekért lehet venni az „ecserin”. Miért különleges ez? – kérdezem Toronyi Zsuzsát. Azért – hangzik a válasz –, mert egy pesti zsidó család, név szerint Weisz Vil mos kertész háztartásából mindössze ennyi maradt a háború után. Ő maga Mauthausenben halt meg, családja a gettóban túlélte 10 BUDAPEST 2011 december
