Budapest, 2011. (34. évfolyam)
2. szám február - Visi Lakatos Mária: Megszámláltattál, és...
pos feltáró előmunkálatot kívánt. (Úgy gondolom, ezek a munkák az 1873-ban megalakult Fővárosi Közmunkák Tanácsa rendezési tevékenységét is segítették, sok megnevezetlen dűlő, házsor és utca kapott ez idő tájt nevet.) Ezeket az adatokat maga Kőrösy dolgozta fel részletesen, körüket a későbbiekben is fokozatosan gazdagítva. Az 1900. évi népszámlálás során bővítették az összeírandó építmények körét is. A fővárosban és a városokban megelőzően elrendelték a házszámozás szigorú rendezését, sőt Budapest ezúttal is, mint már korábban, engedélyt kapott kiegészítő kérdések beiktatására. Ezzel párhuzamosan Kőrösy megszervezte a rendszeres gyűjtést erre a szakterületre, és mintaszerű statisztikai nyilvántartást dolgozott ki, melynek alapján az általa megjelentetett kiadványokban jól nyomon követhető a világvárossá alakuló Budapest impozáns fejlődése. Erős alapok Az „alapozás” erősnek bizonyult. Az 1880-ban a munkát már az egész országban Számláló lapokon végezték, ami a feldolgozás módszerét is megújította. A nemzetiségi kérdést politikai meggondolásból nem tették fel. Csupán az anyanyelvet és egyéb beszélt „hazai” nyelveket. Ez a kérdéspont sokáig nem is változott, közvetlenül csak 1941-ben jegyezték be az erre vonatkozó válaszokat. A későbbi cenzusok továbbfejlesztették az egyes nép- és lakásszámlálásokat, de állandó, véglegesen kialakított kérdőforma nem született. De az 1890. évi például a foglalkozásokat illetően hozott sok újat. E mellett 1893-ban és 1895-ben két igen nagy jelentőségű feladatot végeztek el a hivatalban: az első egy igen részletes országos cigányösszeírás volt, a második pedig az első általános mezőgazdasági. Kőrösy József 1906-ban bekövetkezett korai halála után a korábbi aligazgató, a kiváló városkutató, Thirring Gusztáv lett a Fővárosi Hivatal igazgatója, aki nemcsak történeti demográfus-statisztikus, hanem a magyar helytörténeti és turisztikai szakirodalom egyik legkiválóbb művelője, a Magyar Turista Egyesület alapító tagja is volt. A Budapest-irodalom egyik alapművének számít máig a főváros egyesítésének ötven éves jubileuma alkalmából írt Budapest félszázados fejlődése, 1873-1923 című összefoglaló munkája. Fárad hatatlan munkássága és a szakmája iránt érzett szeretete hozzájárult, hogy vezetése alatt a budapesti intzémény megtartotta a hazai és a nemzetközi tudományos körökben kivívott tekintélyét. A Központi Statisztikai Hivatal két háború közötti korszakának jelentős eseménye volt az 1929. évi XIX. tv. (sorban a negyedik) elfogadtatása és az l930. évi népszámlálás lebonyolítása. A cenzus mind tartalmában, mind eredményei feldolgozásában méltán minősíthető európai színvonalúnak, amit – számos szakember szerint – azóta sem sikerült felülmúlnunk. Adatvédelmi szempontból nem hozott lényegesen újat, de először lépett túl a hivatal saját tevékenységének szabályozásán, az egész statisztikai szakszolgálatra kiterjesztette hatályát. A két háború közti időszak a szakma erőteljes tudományos fejlődésének korszaka. 1923-ban létrehozták a Magyar Statisztikai Társaságot, mely tudományos szaklapot jelentetett meg francia nyelven (Journal de la Société Hongroise de Statistique), elsősorban azzal a céllal, hogy tájékoztassa a külföldet Magyarország trianoni békeszerződés utáni társadalmigazdasági helyzetéről. És végre valóra vált a már Keleti által dédelgetett gondolat: megszületett egy magyar nyelvű 4 BUDAPEST 2011 február Az informatika és a különböző adminisztratív nyilvántartások, regiszterek gyors fejlődésével egyre nyilvánvalóbbá vált és válik, hogy a régi típusú, teljes körű, számlálóbiztosokkal, kérdőívekkel (akár internetes, önkitöltéses formában is) végzett összeírások kora lassan lejár. A statisztikai módszertan fejlődése következtében a kismintás felvételek sok tekintetben pótolni tudják majd a korábbiak adatbázisának komplexitását, és több ország, főleg a skandináv országok példája mutatja, hogy a meglevő regiszterek felhasználásával is kinyerhetők a megfelelő információk. Könnyen elképzelhető, hogy hazánkban is 2011-ben hajtják végre az utolsó hagyományos értelemben vett népszámlálást. Hadd idézzem a mindmáig időszerű alapító mestert, Keleti Károlyt: „Pedig ne felejtsük el: hasznos, üdvös, életrevaló intézményeket csak megfelelően művelt talajba lehet, a siker reményével, az eredmény biztos kilátásával ültetni. E talaj a létező állapotok, ezeket megismerni a statistika által tanuljuk meg. Ezért a statistika alapja és főfeltétele az okszerű törvényhozásnak, jó kormányzatnak, bölcs társadalmi tevékenységnek. Ez nemcsak személyes meggyőződésem, ez a tudomány által szentesített axioma.” Budapest néhány lakásadata, 2010 Megnevezés Értékek Lakásállomány (darab) 889 757 Ebből 1 szobás 20,7% 2 szobás 39,6% 3 szobás 26,9% 4 és több szobás 12,8% Száz lakásra jutó lakos 193 Táblázatunk forrása Budapest statisztikai évkönyve. Ezek az adatsorok úgy születnek, hogy évről évre átvezetik a legutóbbi népszámlálás bázisán a lakásépítés és -megszűnés évi egyenlegét. Feldolgozó kisasszonyok a 19. században
