Budapest, 2011. (34. évfolyam)
2. szám február - Visi Lakatos Mária: Megszámláltattál, és...
tudományos igényű szakfolyóirat is, a napjainkban 89. évfolyamában járó (Ma gyar) Statisztikai Szemle. Első szerkesz tője Dobrovits Sándor volt (később, 1945 közepéig a hivatal vezetője, aki elsőként viselte az „elnök”címet). Ezt a korszakot (a már említetteken kívül) olyan nagynevű tudós statisztikus-matematikusok és közgazdászok munkássága jegyzi, mint Földes Béla, Buday László, Konkoly-Thege Gyula, Fellner Frigyes, Laky Dezső, Szél Tivadar és sok más nemzetközileg elis mert szakember. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatalának igazgatója 1926-tól 1943-ig az elődeihez ugyancsak méltó utód, Illye falvy I. Lajos. Irányítása alatt a főváros intézményeinek működéséről, az egyes néprétegek helyzetéről, igen alapos és igényes adatgyűjtések és elemzések születtek. Ő élesztette újra (Lamotte Károly közreműködésével) az 1908-ban induló, majd 1918-tól 1926-ig szünetelő Városi Szemle című folyóiratot, mely 1948-ig a hazai várospolitika, -gazdálkodás és -építés fóruma volt. Beszól, belép: a politika A második világháború évkörében, 1941-ben került sor a ránk érvényes új világrend megjelenése előtti utolsó cenzusra, melynek előkészítésében a KSH igyekezett a hagyományaira és az 1938-1939. évi népesség-összeírás, és főleg az 1930-as népszámlálás tapasztalataira támaszkodni. Ennek az anyagnak a részletes feldolgozására azonban már csak az l980-90-es években(!) kerülhetett sor. Az adatvédelmi szabályokat ezúttal is kiemelő 1940. évi XXX. tv. (időrendben a negyedik népszámlálási) törvényt és a kérdőíveket az Országgyűlés fogadta el. A nemzetiséghez tartozás és az anyanyelv tudakolása önálló kérdésként szerepelt. Sajnos később ez tette lehetővé, hogy a „nagypolitika” kényszerítő fellépésére – a hivatal vezető munkatársainak minden ellenkező megnyilvánulása ellenére – a hatóságok ezeket használják fel a magyarországi német lakosság kitelepítéséhez. Csaknem nyolcvan esztendő személyi jogokat védelmező, következetes és kemény munkájának eredményét rombolta le és ásta alá a munka hitelességével együtt ez a politikai döntés. A második világháború után először 1949-ben szólították meg Magyarországot a statisztikusok, melyet lényegében még a fent vázolt hagyományok szerint bonyolítottak le, de a továbbiak (1960., 1970., 1980., 1990., 2001. éviek) már nem tudták követni elődeik, főként az 1930. és az 1941. évi cenzusok színvonalát. A begyűjtött információk főleg a fontosabb idősorok továbbvezetését szolgálták. Olykor ennek, sőt magának az összeírásnak szükségességét is kétségbe vonták, a statisztikai szakma azonban ezeket a támadásokat ki tudta védeni. Az egyes összeírások során nem történt lényegi tartalmi és módszertani előrelépés, a párhuzamosan végrehajtott nagymintás felvételek (például az 1970. évi összeírást követően a huszonöt százalékos minta) kiértékelését, elemzését nem hajtották végre olyan alapossággal, amelyet ez „kincsesbánya” megérdemelt volna. Az 1949. évi átszervezés, és az új, 1952. évi VI. tv. (sorban az ötödik) statisztikai törvény következményeként, mely „nem adott garanciákat a személyes adatok védelmére”, a Statiszti kai Hivatal néhány éven át a tervgazdaság „szolgálóleányaként” elsősorban a tervteljesítések igazolását végezte el. 1952-ben felszámolták a Fővárosi Statisztikai Hivatalt is, és az újonnan kialakított megyei igazgatóságok közé sorolták a központilag irányított budapestit. ● 5 BUDAPEST 2011 február Munkaszoba a régi intézményben (1890 körül) Czigler székházpalotája újkorában
