Budapest, 2011. (34. évfolyam)
10. szám október - Schneller István: Városfejlesztés a rendszerváltás után
hogy mit nem. A sztárépítészek által otthagyott „emlékek” vagy éppen a „jelet hagyni” törekvés szülte különleges divatházak nem képezhetik a gerincét. Nem építészeti „bélyeggyűjtemény”, hanem tudatos célok rendszere, amelyet persze csak erős politikai akarat valósíthat meg, a szabályozókon keresztül. Nem városfejlesztési koncepció az, ha gyaloghidak rögeszméit erőlteti valaki a Dunán, még ha Bolyai hídnak nevezi is el. Nem városfejlesztési koncepció a Tabán beültetése szőlővel és beépítése borpincékkel, még ha a szabadtéri építészetben pillanatnyilag divatos is a kerti növények alkalmazása. A városfejlesztési koncepció nem ötletrohamok gyűjteménye, amelyeket a különböző szereplők – esetleg külföldi minták alapján – megálmodnak. Nem városfejlesztési koncepció az, ahogyan az Andrássy negyed néven megépítendő, más városokban megvalósult Museum Quartier ötletét vázolják fel, s tényleg csak felvázolják. Mindezeket az ötleteket nemcsak tágabb térbeli összefüggésekbe, de társadalmi kontextusba is kell helyezni. Budapest városfejlesztési koncepciójának felülvizsgálata során – ha majd sor kerül erre – azoknak, akik megalkotják, fel kell készülniük egy paradigmaváltásra, amelyet a gazdasági válságnak nevezett, de alapvetően komplex együttélési válságként értelmezhető jelenség fog előhívni. Ez a paradigmaváltás pedig a minden áron való növekedés helyett az ökológiai szemlélet, a környezeti etika előtérbe kerülését kell hogy jelentse. Olyan városfejlesztési stratégia kell, amely a legjobban képes kihasználni a „szinergiahatásnak” nevezett, egymást segítő társadalmi és térbeli fizikai folyamatokat. Konkrét példával élve: a közösségi közlekedés fejlesztéséhez köthető városfejlesztési elemek preferenciájával. Még konkrétabban a tervezett 5-ös metró vagy másik nevén Észak-Déli gyorsvasút mentén szociális bérlakás-programra alapozó lakóterületi fejlesztések (Mocsáros dűlő, Észak-Csepel) preferálását, mondjuk az Ócsára álmodott kertváros helyett. Olyan városfejlesztési stratégia kell tehát és főleg, amely fel tud készülni és készíteni egy csökkenő vagy éppen stagnáló népességű város életminőségének javítására. Vissza kell fogni minden erővel az egyéni motorizációra alapozódó településfejlesztést, és előnyben részesíteni az elővárosi gyorsvasutakra, metrókra és meghosszabbított villamosvonalakra telepedő fejlesztéseket. Támogatni kell a környezetbarát közlekedés minden formáját, beleértve a kerékpáros és gyalogos forgalmat. Valóságos P+R és B+R rendszert kell létrehozni, nem szabad megengedni például, hogy egy intermodális csomópont körzetében (Kelenföldi pályaudvar és metró-végállomás) a tervezett P+R parkolóknak csak mintegy egytizede valósuljon meg. A szabályozás oldaláról vissza kell fogni a túlzottan sűrű beépítéseket, különösen a tervezett lakóterületek esetében. Biztosítani kell az egy lakásra jutó zöldfelületek hatékony mennyiségét. Gyorsítani kell a közterületek megújítását, különös tekintettel az intenzíven használt városi terek, intermodális és városi csomópontok esetében. Minden tisztességes városfejlesztési szándék az elődök gondolataira és tevékenységére, folytatandó, de akár felülbírálandó céljaira épít. Térbeli értelemben szorosan összefügg a városrégióban történő eseményekkel, valamint a világ- és nemzetgazdaság területén lejátszódó folyamatokkal. Felelnie kell a kor kihívásaira, sőt aktív szerepet kell játszania az azokra történő visszahatásban. ● 5 BUDAPEST 2011 október A felújított Petőfi Sándor utca
