Budapest, 2011. (34. évfolyam)
10. szám október - Schneller István: Városfejlesztés a rendszerváltás után
kori Ferencvárosi teherpályaudvar helyén a Millenneumi városrész és általában a Duna mentén északi és déli irányban egyaránt meghosszabbodó belváros. Nem közösségi beruházással, de a koncepcióhoz illeszkedően megindult az egykori iparterületek átalakulása is, északon a Váci út, délen a Budafoki út mentén, de pontszerűen is a MOM parkban, a Millenáris parkban a Széna téren vagy a West-End területén. Nem vagy csak részben volt sikeres ugyanakkor az egykori kerületközpontokat érintő, a városközpont decentralizálására irányuló törekvés, mert a város átmeneti zónájában és szélein, illetve a Budapesttel közvetlenül határos településeken (Budaörs, Dunakeszi) megszülető bevásárlóközpontok öntörvényűen telepedtek meg a nagy forgalmú üres vagy átalakuló területeken, sok esetben gyengítve a hagyományos városrész-központok szerepét. Szintén felemás eredménnyel járt a közterületek megújítását célzó akarat. Számos nagy jelentőségű csomópont humanizálása elmaradt, így a Moszkva (ma Széll Kálmán) téré, és késik, mint a Móricz Zsigmond körtéré. A számos szép eredmény, a Szent István tér, az Erzsébet tér, a Szabadság tér, a Vigadó tér, a Liszt Ferenc tér és társaik pedig nehezen tudják feledtetni a közterületek állapotának általános leromlottságát. Eközben szerencsére a 2005-ben megindult Budapest Szíve program (a városfejlesztési koncepció kulcselemeként) mára kezd beérni. Budapest belvárosának Károly körúti, Petőfi Sándor utcai szakasza, az Andrássy és Bajcsy-Zsilinszky utak megújulása nagyobb ívű tudatos szándékot tükröz. Különös gondot fordított mind a koncepció, mind a szabályozás a városkép védelmére, amiben sikerek és kudarcok váltogatták egymást. Sikerült megőrizni Budapest „budapestségét”. Nem jelentek meg a városképet végérvényesen eltorzító toronyházak, felhőkarcolók. Fokozott városképi védelmet kapott a történelmi városközpont és a Duna-partok. Ugyanakkor nem sikerült megfékezni a közterületi reklámáradatot, és megállítani a középszerű építészet megjelenését. Igen fontos városszerkezeti fejlődés az, hogy az elmúlt két évtizedben megépült két Duna-híd: a Rákóczi (korábban Lágymányosi), valamint a Megyeri híd. Kiépült az M0 autópálya-gyűrű pesti oldali háromnegyed része, valamint az M6-os és M5-ös autópályák bevezető szakasza a szintén befejezett Hungária körútig. Mindezek az elemek – bár jórészt állami erőforrásból – a városfejlesztési koncepció „részeként” valósultak meg, hiszen valamelyest tehermentesítették a belváros úthálózatát, és lehetővé tették a koncepcionális forgalomcsillapítást a belső kerületekben. A város sokoldalú megújítására tett kísérlet Mindez összefügg az erőteljes szuburbanizációval, sőt dezurbanizációval, amely az elmúlt két évtizedben Budapest térségében végbement. A legnagyobb kihívás a közelmúlt, a jelen és a jövő Budapestje számára ugyanis a várostest szétterülése a környező települések, a szabad területek irányában. Ez a tendencia, amely egyébként a városfejlődés sajátos fázisa, csak a Központi Régió, de legalábbis a Budapesti Agglomeráció tudatos tervezésével kezelhető. Éppen ezért gondoljuk a korszak talán legnagyobb terület- és településrendezési és fejlesztési kudarcának a Budapest Agglomeráció Területrendezési Tervének elkésett jóváhagyását, a területi folyamatok szabályozatlanságát és összehangolatlanságát az egész régióban, ami erősen visszahat Budapest fejlesztésére. Elég ha csak a Budapest torkában megvalósult budaörsi bevásárlóközpont megépítésére gondolunk, amely egészen nyilvánvalóan a budapesti piacra települt rá, anélkül, hogy a fővárosnak bármiféle lehetősége lett volna a beruházás befolyásolására. Nem bélyeggyűjtemény! A fentiekből látható, hogy a tudatos városfejlesztés valóban rendkívül soktényezős folyamat. S nagyon nehéz megmondani, hogy pontosan mit kell tartalmaznia egy ilyen stratégiának vagy koncepciónak. Azt azonban meg lehet és meg is kell mondani, 4 BUDAPEST 2011 október Graphisoft irodapark Millenáris
