Budapest, 2011. (34. évfolyam)
10. szám október - Schneller István: Városfejlesztés a rendszerváltás után
készített és jóváhagyott településrendezési tervek is. Vegyük sorra a legfontosabb eseményeket. 1991-ben elkészült az első Városfejlesztési Program, amely nemcsak számba vette a megvalósítandó új gondolatokat, de magában foglalta az évtizedes, elhatározott, de elmaradt fejlesztéseket, így például a Hungária körút kiépítését is. 1994-ben megszületett az akkor új általános Rendezési Terv programja, amely a nagy városfejlesztési zónák közt kiemelten kezelte és fejlesztésre javasolta a Duna-mentit. Itt kell megemlítsük a Világkiállítási Törvény szerepét, amely a kiállítás elmaradása ellenére lehetővé tette a Lágymányosi-híd megépítését, valamint az úgynevezett Millenneumi Városrész helyének felszabadítását, az új egyetemváros kiépítésének megkezdését. 1994-ben megszületett a Budapest Reneszánszáért rehabilitációs program, majd később ennek alapján a Rehabilitációs Alap, amelynek segítségével megindult a sajnos eltúlzott privatizáción átesett lakásállomány megújulása. 1997-ben jóváhagyták az új Településszerkezeti Tervet, majd egy év múlva a Fővárosi Szabályozási Kerettervet, és ami nagyon fontos: az új Budapesti Városépítési Keretszabályzatot. Jogi értelemben a fővárosnak – többféle tervezési előzmény után – volt egy 2003-ban jóváhagyott, átfogó koncepciója, amelynek alapján 2005-ben a Közgyűlés meghatározta Budapest Településszerkezeti Tervét, 2006-ban pedig jóváhagyta a város Középtávú Városfejlesztési Programját. Az ezt követő időszakban a Fővárosi Szabályozási Kerettervet a fenti dokumentumok alapján tartották karban, illetve módosították. Mindezen tervek néhány alapgondolata folyamatosan érvényesült. Ezek közül a legfontosabbak az alábbiak voltak: • A Duna menti zóna kiemelt fejlesztése, a belváros meghosszabbítása északi és déli irányban • A belső városrészek rehabilitációja a támogatás, az infrastruktúra-fejlesztés és a közterületi rehabilitáció eszközeivel • Az egykori – jelenleg alulhasznosított – ipari és raktárterületek átalakítása és a városszerkezetbe integrálása • Az egyközpontúság oldása, a városrészközpontok kiemelt fejlesztése • A városkép, Budapest „budapestségének” védelme Mindez azt is mutatja, hogy a településfejlesztés- és rendezés folyamata nemcsak – a térbeni dimenziók áthatásából eredően – összetett, hanem – időbeli egymáshoz kapcsolódásukból következően – hosszadalmas is: a gondolat megszületésétől igen rögös és sokszor igen hosszú út vezet a megvalósulásáig. Néhányszor persze az is előfordul, hogy egy városfejlesztési gondolat vagy várostervezési eszme túléli önmagát, és nehézkedési erejénél fogva akkor is megvalósul, ha már senki nem akarja. Sok példa közül ki lehet emelni a Madách út gondolatát. Fontos tudni, hogy egy szabályzat is koncepcionális elem akkor, ha a Településszerkezeti Terv programja alapján tudatosan differenciál. Így és ezért került fokozott védelem alá a történeti városrészek sorsa vagy a budai hegyek látványa, de így vált rugalmas eszközévé a szabályzat a tönkrement ipari területek átalakulásának. A rehabilitációs akcióterületek kijelölése a jóváhagyott rehabilitációs program alapján szintén a fejlesztési koncepció része volt. A már említett Városfejlesztési Koncepció és a Középtávú Városfejlesztési program ugyanakkor koncentrálni kívánta a szűkös forrásokat, és kijelölt úgynevezett fejlesztési térségeket, például Észak-Budán, Dél-Pesten és -Budán, a Csepel-szigeten, a Belvárosban vagy éppen Kelet-Pesten. Eredmények és kudarcok Ennek a teljes joggal tudatosnak nevezhető városfejlesztésnek az eredménye volt például a Graphisoft irodapark az egykori budapesti gázgyár helyén, az úgynevezett Infopark az egyetemváros mellett, az egy-3 BUDAPEST 2011 október A Károly körút felújítás közben
