Budapest, 2011. (34. évfolyam)
10. szám október - Schneller István: Városfejlesztés a rendszerváltás után
A hivatkozott nyilatkozatokat igazolni látszott a sok botrány, amely az előző városvezetés utolsó négy évében napvilágra került. Az így fogalmazók és ítélők ugyanakkor nem vették figyelembe azt a tényt, hogy a visszaélések főleg a városüzemeltetés terén, nem pedig a fejlesztések körüli akciókban jelentkeztek. És közfigyelem se fordult a kérdések felé, amelyek ez utóbbiak kereteit meghatározták. A lehető legkevesebb érdeklődés kísérte például a politikai-gazdasági nyomásra született övezetmódosításokat, területi átsorolásokat, beépítési intenzitást növelő döntéseket. Mindezek persze egy koncepciózus tervezési-fejlesztési rendszer torzulásai is egyben, amely ugyanakkor minden ellenkező híresztelés ellenére: létezett S éppen azt fogjuk az alábbiakban megvizsgálni, hogy miként. Megelőlegezhetjük a történtek summázatát: valóban sok, a városfejlesztést is érintő döntés nem koherens koncepcionális elképzelés nyomán született, de igenis megvolt a koncepcionális alap, amelyhez számos döntés igazodott, s még az eseti döntések nagy része is illeszkedett az abban meghatározottakhoz. Terület- és településfejlesztési tervek Egy város tudatos fejlesztése nem egy tervfajta meglétén vagy éppen hiányán múlik. Életére, fejlődésére kihatással van számos átfogóbb regionális területfejlesztési és rendezési terv, megannyi ágazati koncepció vagy terv, igen sok – látszólag részletkérdésre kiterjedő – szabályozási, környezetalakítási terv, s igen sokszor egyegy talán nemzetközi szinten is mérlegelt nagyprojekt, nem is beszélve a közgazdasági szabályzók által befolyásolt gazdasági környezetről, például egy kedvezményes hitelre épülő lakáspolitikáról. Egy város – s konkrétan Budapest – koncepcionális fejlesztését befolyásolja az Országos Területrendezési Terv, a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve, a közlekedéshálózat fejlesztésének országos és térségi koncepciója, az egyes kerületek fejlesztési stratégiája, de az egyes kerületrészekre készült – a fejlesztési stratégiák valóra váltását célzó – szabályozási tervek, sőt még a nehezen változtatható építési szabályzatok is. Vagyis sokdimenziós folyamatról van szó, és ennek csak eszközei a jogszabályokban is megfogalmazott településrendezési tervfajták. Rendszerük külön érdekessége, hogy az elmúlt húsz évben nemcsak a társadalmi-gazdasági berendezkedés, hanem a jogszabályi környezet is radikálisan megváltozott. 1996-ban megszületett a területfejlesztésről és rendezésről szóló alapvető fontosságú jogszabály, és – ha lehet mondani, témánk szempontjából ez a legfontosabb – 1997-ben az új építési törvény. Mindeközben hatályban voltak és maradtak korábban Városfejlesztés a rendszerváltás után szöveg: Schneller István, fotó: Sebestyén László Jó néhány állásfoglalás hangzott el a közelmúltban arról, hogy van-e, s az elmúlt két évtizedben volt-e Budapestnek városfejlesztési koncepciója. Sokan röviden úgy ítélkeztek, hogy nincs, de nem is volt, esetleges döntések nyomán alakult ki az, amit ma látunk, és általában hozzátették, hogy meg is látszik mindez mindenütt. Nos, bármennyire is elkülönülő korszaknak tekinthető az elmúlt húsz év, egy Budapest nagyságú városban a területileg elszórt jelenségek csak az értő szem számára állnak össze egésszé. És aki meg akarja ítélni, mi is történt itt valójában, korszakunkat és azt, ami történt, egy hasonló (politikailag és gazdaságilag átalakuló) korszakkal kell hogy összevesse. S legkevésbé sem egy békés, gazdaságilag viruló periódussal. Mert nem volt az, hiszen pozitív és negatív társadalmi gazdasági és politikai változások heves hullámzása övezte, s ez igencsak meglátszik rajta. 2 BUDAPEST 2011 október Szabadság tér
