Budapest, 2011. (34. évfolyam)
9. szám szeptember - Buza Péter: Egy nagy túlélő: Pest első nyaralószállója
tudjuk, ki tervezte, nem tudjuk, kinek a megbízásából, csak sejtjük eredeti funkcióját, hivatását: a források – nagy ritkán – a város nyaralójaként emlegetik. A várostörténet eddig egyetlen mondatot se fecsérelt arra, hogy a fenti kérdések bármelyikére választ adjon, noha nagy, ábrázolásai szerint is reprezentatív, sőt, impozáns épület. S a 19. századi Városligetben ezt a minősítést egyedüliként érdemli ki (nem sorolva ebbe a körbe a Hermina út mentén épülteket, amelyek között Johann Bartl szállója is éppen ekkortájt, 1842-ben jelenik meg a színen, ugyancsak emeletes, reprezentatív ház, s vele egy sorban még továbbiak is persze, az 1840-es, 1860-as években). A térképen feltűnő alaprajz csak méretét megmutatva árulkodik erről, de 1845-ben ezért rajzolja le Alt első városkép-soroza tában, s őt követően mások is: Rochbock 1856-ban (Magyarország és Erdély), vagy de Vieux (1860, színezett litográfia). 1880 után pedig többen is lefényképezik, köztük maga Klösz , akinek persze nem volt dolga, hogy históriáját kinyomozza, korrekt a képaláírás: a szigeten berendezett Artézi fürdő (akkor!) egy részlete tűnik fel fotográfiáján. Ha a Liget a városé – már pedig így van – a legvalószínűbb építtető maga Pest lehet. Az 1850-es évekből két forrás is utal arra, hogy akkorra a tó nagyobbik szigete már bevezetett kiránduló-, sőt szezonális nyaralóhely. A Magyarország és Erdély kötetben (1856) olvassuk „...az úgynevezett pávaszigeten szép nyári lak, majorság és étkező van.” A Feldmann -féle Wegweiser sorozat 1859. évi kiadása is említi a hely kiválóságát, rendkívül csinos majorságról, ízléses szalonról, pompás virágágyásokról ír, s arról, hogy lakásokat is berendeztek a nyári vendégeknek itt, a szigeten. A szóhasználat bizonytalanságai ellenére meglehetősen bizonyosnak látszik mindebből, hogy épületünk lehet a „szép nyári lak” meg a lakásokkal berendezett, a nyári vendégeknek felkínált építmény, az „ízléses szalonnal”. (Az étkező pedig az 1840-ben megnyitott „Neues Gasthaus”.) S a major? Nos, ezen a ponton kell egy kis kitérőt tennünk. Már a József nádor megbízásából terveket készítő, az alapkoncepciót megfogalmazó Nebbien is úgy gondolja, a kiépítendő Liget egyik fő látványossága egy majorság-tejgazdaság lesz-lehetne, ahol a pesti közönség testközelből ismerkedhetne a vidéki élet és gazdálkodás hangulatával és kínálatával. De sokáig senki se alakított ki ilyen vállalkozást, s Pest sem kísérletezett ezzel. Ám az 1850-es években, éppen itt, a Páva-szigeten, az akkor már jeles ügyvéd, s egyre gazdagabb földbirtokos, a későbbi Cséry-telepnek híressé vált névadója, Cséry Lajos rendezte be mintatehenészetét, a már Nebbien megálmodta „svájcerájt” – amelynek épületei soha egyetlen térképlapon se tűnnek fel – ha csak nem Ritoóknak van igaza, aki nem a második vendéglőt azonosítja a „kettős U”tól északra elhelyezett nyújtott négyszöggel, hanem ennek a majornak központi egységét. A svájcerájról 1865-ben – egy nevezetes látogatás alkalmából, amikor Ferenc József a pesti gazdasági kiállítás vendégeként felkereste ezt a helyszínt –, megjelent ugyan egy hír s két újságrajz is készült, tudatva: „Ő felsége ... a Cséry-féle svájczi tehenészetet méltóztatott legmagasabb látogatásában részesíteni.”, ám se az utóbbiakból, se a szö vegből nem derül ki, a Városligetnek melyik részén volt a jeles intézmény. Ami viszont tény: Liber Endre a budapesti fürdőkről ér tekező háromkötetes alapmunkájában újra közli ezeket a metszeteket, s a képaláírásban félreérthetetlenül tudatja: ez a major a mai Széchenyi fürdő területén működött (akkor pedig, ha valóban így volt, a Nádor-sziget 24 BUDAPEST 2011 szeptember Az épület az 1890-es években
