Budapest, 2011. (34. évfolyam)
9. szám szeptember - Buza Péter: Egy nagy túlélő: Pest első nyaralószállója
Azért az is megérne egy verset (egy-két rímpárt), hogyan kerülhet ilyen helyzetbe a Városliget legrégebben álló épülete. Mert hogy, mint kiderült: az. Lassan egy és háromnegyed százada annak már, hogy (nem ilyennek persze) annak idején felépítette vélhetően maga a város. Hogy a modern időkre végleg elveszítse szem elől, és engedje, hogy a legvétkesebb esetlegesség határozza meg a sorsát. De térjünk a tárgyra. Néhány bérleti intervallumot leszámítva egész hosszú históriája során Pesté volt és maradt a Liget, szinte minden beavatkozást a civitasnak köszönhetünk, meg József nádor nak, aki a Szépítő Bizottmány élén értékes figyelméből nem is keveset a kiépítésére fordított. Többek között neki köszönhető már az is, hogy Neb bien Henrik kidolgozhatott egy parktervet, s ez mind a mai napig meghatározza a történések szabásmintáját. Ez volt a második Pest erdejében – amelyről már az 1810-es években és azóta is gyakran szó esik Budapest irodalmában –, egy nyári vendéglő volt az első állandó épület, a nagy Rondótól – a ligetnek sokáig kapujától – kissé keletebbre, keleti ívének közelében. 1820 és 1830 között alakítják ki aztán komolyabb beavatkozással a mostani „tetthely” tájrészletét, a mocsaras területen a két szigetet. Ezek fogadták be az újabb állandó épületeket, amelyeket Pest (olyakor vállalkozók bevonásával) a kiránduló közönség kényelmére telepít ide. A Nádor-, máskor Páva-szigetre. (A kisebbik, a Drót- vagy Széchenyi-sziget csak jóval később kap új, bár nagyon fontos épületet, ahogy az ahhoz tartozó tórész városi oldalán ennél előbb egy másikat: a Vajdahunyad együttest, illetve a Pesti Korcsolyázó Egylet házát, amit éppen most újítottak-újítanak fel). A Páva-szigetet hajdan teljesen körülvette a Nagy tó. Ma már nem így látjuk. Mikor a millennium ránk köszöntött, a csatornányi keleti vízfelületet eltüntette a tereprendezés, a sziget jelleg megszűnt. Vasquez, Pest-Buda-Óbuda 1837-ben kelt térképének illusztrátora két színezett kőnyomatos képecskén örökítette meg, ezek mutatják első rendezett állapotát, de akkor még nem látni rajta semmilyen építményt. Az 1830-as évek végén következik be a döntő változás. Egyfelől a város megtervezteti az immár második vendéglőt. Földszintes ház, Pollack Ágost jegyzi, a terv kelte 1839. Ismerjük rajzát is, igaz, a metszet jóval későbbi: 1866-ban jelent meg Cassius (Áldor Imre) Magyarország fővá rosa című munkájában. Hogy ide épült, arra abból következtethetünk, hogy a teljes Ligetet áttekintve csak itt tűnik fel az 1850 körüli térképeken (s az időtől fogva évtizedeken át) egy keskeny négyszög alaprajz, ennek a szigetnek az Állatkert felőli csücskében, s maga Áldor is a Nádor-sziget ismertetésével kapcsolja össze szövegében az említését. (Ritoók Pál – aki Áldort nem tartja megbízható szerzőnek –, azon a nézeten van, hogy a második ligeti vendéglő is a Rondónál épült fel. Ha neki van igaza, új szerepkörben kell értelmeznünk ezt a térképen megjelenő nyújtott négyszöget. Mint a major – lásd később – egyik épületét.) Már egy korábbi, az 1840-re datált térképen is feltűnik ugyanakkor a mostani írás főszereplője: egy, a mai Kós Károly sétány felé nyitott szájú, egymás mögött kettőzött U alaprajzú épületegyüttes, amiből arra következtetünk, hogy 1839-ben építették föl (az 1838-as térképen még nincs nyoma). A „Neues Gasthaus” pedig csak 1840 nyarára lett készen. Főszereplőnk, a „kettős U” születéséről nincs semmiféle közelebbi adatunk. Nem 23 BUDAPEST 2011 szeptember Vasquez színezett kőnyomata a Nádor-szigetről A „tetthely” egy 1840-es és egy 1851-es térképen forrás: Budapest Főváros Levéltára
