Budapest, 2011. (34. évfolyam)
8. szám augusztus - Gács János: Kandó Kálmán újjáéledt alkotása a Józsefvárosban
már 1894-től működő iskola hamarosan felvette Zrínyi Miklós nevét, s a humán és a reál profilt néha váltogatva egészen 1949-ig, a vele szemközti műszaki középiskolával való egyesítésig színvonalas iskolaként működött. Tanárai között ott volt Arany Dániel, a Középiskolai Matematikai Lapok megalapítója, a róla elnevezett országos matematikai tanulmányi verseny névadója, a neves pedagógus-tudós Ka rácsony Sándor, Pethő Sándor, az indu lásakor a legnemesebb polgári hagyományokat képviselő Magyar Nemzet napilap alapítója, valamint matematikát és fizikát oktatott ott Kacsóh Pongrác , a János vitéz zeneszerzője is. Egykori diákjai ma is hálával emlékeznek iskolájukra, amit az épület falán elhelyezett emléktáblájuk is bizonyít. A „szomszédvár”, a 15. szám alatti, Pár tos Gyula tervei alapján magyaros sze cessziós stílusban épült gyönyörű, tanműhelyekkel is jól felszerelt iskolaépület 1901-ben (mint az a homlokzatán lévő feliraton ma is olvasható) Magyar Királyi Állami Mechanikai és Órásipari Szakiskolaként nyitotta meg kapuit. Számos név- és profilváltozás után, melynek során az iskola mindvégig az egyre magasabb szintű műszaki szakképzést szolgálta, végül 1989-ben jött létre a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola, a mai egyetemi kar közvetlen jogelődje. (Kandó Kálmán nevét halálának 10. évfordulóján, 1941-ben vette fel az akkori középiskola.) A huszadik század történelmi viharai elsodorták a Józsefváros magasabb kultúrára vágyó rétegeit, így a társadalmi átalakulások logikus következményeként egyesült 1949-ben a két tanintézet a közvetlenebb munkaerő-utánpótlást szolgáló műszaki középiskola cégére alatt. Mára a hajdani gimnázium épülete egy egyetemi kar központjául szolgál, s miután néhány éve a Tavaszmező utca túloldalán ugyanennek a karnak egy szép modern épülete is felépült, a két utca szépen rendbe hozott találkozása valódi kampusszá változott. Az ugyancsak nívósan revitalizált Mátyás tértől egy percre joggal reménykedhetünk abban, hogy a Józsefváros immár a kultúra fellegváraként jelenik majd meg a városlakók tudatában. A cikk megjelenését a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala támogatása tette lehetővé. ● 13 BUDAPEST 2011 augusztus A régi Kandó-mozdony képe Kandó Kálmán (1869–1931) 1892-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett a budapesti József Műegyetemen. 1895-ben a budapesti Ganz és Társa gyár szerkesztési osztályának vezetője, majd két év elteltével igazgatóhelyettese. A rendkívül gyors előmenetel mögött a fiatal mérnök zsenialitását jelző teljesítmények voltak; igen rövid idő alatt megtervezte a gyár jó hírnevét öregbítő indukciósmotor-családot, amelyeket a vasúti vontatásban is hasznosítani kívánt. Külföldi tanulmányútjai során különféle vasúti megvalósításokat tanulmányozott, és több hasznos felfedezést tett. Az első háromfázisú villamos vasútjuk a Genfi-tó mellett üzemelt. 1898-ban Kandó vállalkozott az olaszországi Valtellina vasút villamosítására. A rendszer minden lényeges elemét: a motorkocsikat, a mozdonyokat is a Ganz-gyárban fejlesztették és gyártották. A sikert Kandó Kálmán személye biztosította, aki mind a villamos, mind a gépészeti tervezést és a gyártást is vezette. Az 1902-ben megnyitott vasút volt Európa első villamosított vasúti fővonala és a világ első nagyfeszültségű váltakozó árammal működő vasútvonala. A kedvező tapasztalatok nyomán az olasz kormány, 1907-ben 2000 km vasútvonal villamosítását rendelte el a „Sistema Italiana”-nak nevezett Ganz-Kandó rendszerrel. Megvették Kandó szabadalmát, majd egy mozdonygyárat építettek Vado Ligure-ben, amelynek vezetésére és a mozdonyok tervezésére Kandó Kálmánt kérték fel. Kandó 1907-től 1915-ig itt tevékenykedett. Közel 700 mozdony készült a közreműködésével. 1954-ben még több mint 500 ilyen mozdony teljesített szolgálatot. Kandó kiemelkedő munkáját az Olasz Koronarend „Commendatore” címmel járó kitüntetésével ismerték el. Az első világháború kitörésekor Kandó hazajött. 1917-től 1922-ig a Ganz és Társa Waggon és Gépgyár műszaki- majd vezérigazgatója. Megkezdte másik vontatási rendszerének kidolgozását, amely világsikert szerzett hazájának. Miután saját kérésére a vezetői teendők alól felmentették, 1922-től a Ganz-féle Villamossági Rt. műszaki tanácsadójaként kizárólag az új villamos mozdonyok tervezési munkáit irányította. 1923-ban elkészült az első 2500 LE-s kísérleti fázisváltós mozdony. Két mozdonytípus készült személy- és tehervonati forgalomra. Az új mozdonyoknál mind a villamos, mind a járműszerkezeti rész összes lényegesebb alkatrészét Kandó maga tervezte. Ebben az évtizedben más feladatokkal; olasz, francia, osztrák és amerikai megrendelésekkel is foglakozott. A megfeszített munka felőrölte erejét, 62 éves korában, 1931. január 13-án elhunyt. A V40.001 pályaszámú, első fázisváltós mozdonynak a műszakrendőri próbája 1932. augusztus 17-én volt, így 50 Hz-es vontatási rendszerének teljes megvalósulását már nem láthatta. Úttörő munkájának sikerét bizonyítja, hogy 1932-től 32 db 2500 LE-s fázisváltós Kandó-mozdony közel 40 évig teljesített szolgálatot a MÁV hegyeshalmi, elsőnek villamosított fővonalán. Kandó Kálmán széles látókörű, nagy műveltségű és munkaképességű, sokoldalú műszaki tehetség volt. 1894 és 1931 között Magyarországon 70 szabadalmát lajstromozták. A jelentősebbeket több európai országban, valamint az USA-ban és Japánban is érvényesítette. Az MTA 1921-ben Wahrmann-díjjal tüntette ki. A budapesti József Műegyetem 1922-ben Kandót a gépészmérnöki és elektrotechnikai gyakorlat és tudomány terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül a műszaki tudományok tiszteletbeli doktorává avatta. Az MTA 1927-ben levelező tagjává választotta. 1930-ban a „magyar műszaki tudomány fejlesztése terén kifejtett korszakalkotó működése” legfelsőbb elismeréséül a Corvin Koszorúval tüntették ki.
