Budapest, 2011. (34. évfolyam)
8. szám augusztus - Gács János: Kandó Kálmán újjáéledt alkotása a Józsefvárosban
Az Óbudai Egyetem Tavaszmező utcai campusa értékes látnivalóval gyarapodott. A Villamosmérnöki Kar központi épületének újjáépített, ez év június 15-én felavatott udvarán ízléses, üvegfalú bemutató-épületben helyezték el azt a Ganz Villamossági Rt. által gyártott fázisváltó berendezést, amely a magyar vasút villamosításának egyik jelentős műszaki emléke. Az 1928-ban gyártott hatalmas fémszerkezetet eddig a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum raktárában őrizték, a szélesebb nagyközönségnek való bemutatását a múzeum és az egyetem együttműködése tette lehetővé. A fázisváltó 1928-ban a Nyugati pályaudvartól Dunakeszi-Alagig tartó vonalszakaszon egy próbamozdonyban bizonyította alkalmasságát, s ennek alapján valósították meg (hazánkban elsőként) a Keleti pályaudvar és Hegyeshalom közötti vasútvonal villamosítását. Kandó Kálmán 1916. augusztus 30-án adta be a „Szabályozó eljárás és berendezés erősen változó terheléssel dolgozó váltakozó áramú erőátviteli telepek hatásfokának növelésére” hangzatos címet viselő szabadalmi bejelentését, amelyet még több hasonló követett. A ma már szokatlanul hangzó „erőátviteli telep” kifejezés természetesen a villanymozdony motorjára vonatkozott, és jól látszik belőle, hogy a kor műszaki alkotói milyen erőfeszítéseket tettek (ez esetben, érthető módon, hiába) hogy a köznyelvben akár már meg is honosodott idegen kifejezéseket magyarokkal helyettesítsék. A mozdonyok estében a fenti bejelentés címében jelzett műszaki probléma megoldása alapvető jelentőségű: a mozdonyra háruló terhelés elinduláskor, illetve a lejtős szakaszokon, valamint a szerelvény méretétől függően is nyilván nagyon erősen változik. A biztonságos, jó hatásfokú működéshez tehát feltétlenül szükség van megfelelő szabályozásra. Az első bejelentést több hasonló témájú követte, cikkünket is egy 1918-as, a fentebbitől mindössze egyetlen szóban különböző című bejelentés szép ábrájával illusztráltuk. A berendezés az elektromos hálózat 16 kilovoltos (16000 voltos) feszültségét alakította át a motor számára szükséges középfeszültségre akként, hogy bármely terhelésnél optimális legyen a hatásfok. A szorosan vett elektrotechnikai megoldásokon kívül Kandó a főtekercselés olajhűtésére és a forgórész vízhűtésére vonatkozóan is külön szabadalmi bejelentéseket tett. A Józsefváros nevének hallatán vélhetően nem az egyetemváros fogalom ötlik olvasóink eszébe, tudomásul kell vennünk azonban, hogy ez éppolyan jogos, mint az egyéb, kevésbé pozitív kicsengésű asszociációk. Talán egyetlen kerülete sincs Budapestnek, amelyben csupán felületesen áttekintve négy egyházi és négy világi felsőoktatási intézmény valamelyik szervezeti egysége lenne megtalálható, ráadásul éppen az Óbudai Egyetem mindjárt két karral is képviselteti magát. Távlatos gondolkodású városépítő eleink is a kultúra jövendő fellegváraként tekintettek erre a városrészre, amikor a Szűz utca Tavaszmező utcai betorkollásának szemben lévő sarkaira, állami megrendeléssel szinte egyszerre két „kultúrpalotát”, két építészeti megjelenésében is tekintélyt parancsoló színvonalas iskolát emeltettek az akkor még szinte kizárólag földszintes házak közé. A Tavaszmező utca 17. szám alatt 1896-ban nyitották meg a Józsefvárosi Magyar Kir. Állami Főgimnázium Wellisch Alf réd által tervezett eklektikus épületét. A Kandó Kálmán újjáéledt alkotása a Józsefvárosban Gács János 12 BUDAPEST 2011 augusztus Kandó Kálmán Amerikában 1927 nyarán
