Budapest, 2011. (34. évfolyam)
8. szám augusztus - Horváth Júlia Borbála: De hát mit jelent ez...?
fal kifestése esztétikai élménnyel szolgál a lakók részére. A Színes város program második szakaszában, ez év nyarán a kései utódok merészebb nyomvonalat jelöltek ki. A legnagyobb művészi átalakításnak a Széll Kálmán (egykori Moszkva) téri szellőzők kékre, zöldre, sárgára, pirosra és narancssárgára festését tartják, melynek megfelelő érvényesülését a helyszíni adottságok ugyan kissé akadályozzák, viszont a 4–6-os villamos végállomásának átfestése (a lépcsőfeljáró mellett), mindenki számára szembeötlő alkotássá lett. Megemlítendő még a Városháza parkban az újrahasznosított kerékpár-felnikből készült, hat méter átmérőjű jelképes földgömb, ami a gyakorlottabb szemlélő részére olyan érzetet adhat, mintha mozgásban lévő képet merevítettek volna ki egy pillanatra. Az alkotót foglalkoztató fő kérdésüzenet, hogy fennmarad-e a gömb vagy leesik a sarokról? A gömb láttán a Föld sérülékenységére, esetleg a fogyasztási szokások negatív hatásaira is asszociálhatunk – segíti útjukon az éretlenebbeket a szerző. A művekre a budapestiek egyelőre inkább közönnyel, mint lelkesedéssel tekintenek: a metrókijárat tigriscsíkjaira (máshol pöttyeire), a tűzfalról kiabáló hatalmas geometrikus kockákra, a fűből kinövő, színük révén élesen elváló szegélyekre, s próbálgatják, mi módon tudnának a parkban fölállított üzenőfalon csekély életükben nyomot hagyni maguk után. Majd lassan végighúzzák tenyerüket gyöngyöző homlokukon, és az ismeretlen anyagokból készült, utcabútornak szánt, mázolt idomokra – ’pillekő ülőke’ a nevük – dobják nehéz szatyrukat, azután fölteszik az idegesítő-ártatlan kérdést: de hát mit jelent ez? A kérdés nem meglepő, annak idején Vasarely és alkotótársai is számítottak rá. Tisztában voltak azzal, hogy néhol értetlenség kíséri mindazt, ami eltér a megszokottól, mivel az új „ismertetőjegyei a teljes elutasítás vagy a kétkedés, sőt az ironizálás, a gúnyos mosoly vagy az a mondat, hogy az már régi dolog” – hiszen ahány ember, annyi ízlés és megannyi értelem. De a megértés már nem lehet messze: „Az egyszerű ember vele született ízlését korunkban tudatosan megrontották. Ő már semmit sem ért. Szerencsére azonban érzelmi szférája még érintetlen, s önkéntelenül is reagál minden szépre és igazra. Adjuk vissza az egyszerű halandónak elveszett vagyonát!” S valóban, a mai városképalkotók feladata is felelősséggel terhelt, hiszen műveiket naponta több tízezren látják. Tudva mindezt, és ennek megfelelően, a csoport tagjai igyekeztek különleges szemléletmóddal kezelni a színes projektet, s az újszerű használati tárgyak kihelyezésével egyszersmind újszerű kérdéseket tettek fel. Az után kutakodtak, hogy a városlakók mennyire igénylik a köztéri játékot és az önkifejezést, ösztönösen nyitottak-e a játékra, vállaljáke alkotásuk mulandóságát – pl. elviselik-e, ha egy másik járókelő önálló elképzeléseit rakja ki a kockából, miáltal saját művük az enyészetbe vész (vö. homokozó) –, és hogy vajon a járdasíkra állított interaktív tábla az egymás közötti kommunikáció eszköze lesz-e. Utóbbi pontosan még nem derülhetett ki, mert a rakosgatást egykedvűen szemlélő középfelnőttek manapság inkább a belpolitikai kérdéseket és bankszámlájuk tartalmát elemzik az évszázados platánok alatt, miközben talán nem is sejtik, hogy minderről a nagy elődnek is időtlen véleménye volt: „Míg a társadalmi szerződések, a szakszervezetek tevékenysége vagy a több bérért folytatott spontán követelések, amelyek mind a munka racionálisabb, mérhetőbb, tehát értékét tekintve pontosabban meghatározható formáját célozzák, jogosak a mai társadalomban. Egészen másképp áll a helyzet az alkotómunkával, amely önkéntes, nem kezdődik és nem ér véget, csak van...” Csüggedésre tehát semmi ok, sem az alkotók, sem a fogadók részéről, valószínűleg mindössze egy kis türelemre lesz szükség egymás útkereső tevékenysége kapcsán, s Vasarely jóslata beválni látszik: „A mai művészet a tetszés szerinti újrateremthető, bőkezű formák felé halad. A holnap művészete közkincs lesz, vagy semmi sem lesz.” A Színes város projekt további kiszemelt célpontjai: Kőbánya, Pesterzsébet, Budakalász, Sopron, Tés faluközpontja, és a Kelet-Bakony. ● 7 BUDAPEST 2011 augusztus
