Budapest, 2011. (34. évfolyam)
8. szám augusztus - Horváth Júlia Borbála: De hát mit jelent ez...?
Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző , Pécs, 1906. április 9. – Párizs, 1997. március 15.) írta a kezdetekről: „1920 táján, a gimnázi umban, földrajzórán csodálkozva néztem a Föld izobár térképét. Azokból az egyforma vonalakból a kontinensek jól ismert képe rajzolódott ki. Ezen gondolkodni, álmodozni kezdtem...”, majd „kétévnyi bolyongás után a posztkubizmus és a szürrealizmus határvidékein”, Budapesten kapott impulzusokat, amelyek végérvényesen a nonfiguratív művészet felé fordították. A tiszta formák és színek jelentették számára a világot, az óceán kavicsaiban, a tengerparton talált széttört üvegekben, a hullámok ritmikus mozgásában a legtisztább geometriát fedezte fel. Kalandozott a plasztika területén is, két dimenzióból hármat csinált, miközben az ígéret földjévé varázsolta az egyszerű papírlapot. Idővel éles határvonalat húzott a műalkotás és a művészet között: „Nem az a műalko tás, amely összetéveszthető a környezettel – írta a Színes városban –, hanem amelyik különbözik tőle. A művészet mesterséges, az alkotásnak az a sajátossága, hogy különbözik a természettől s nem téveszthető össze vele.” Vasarely elképzelését a színes és valóban vidám városról az egyszerűség diadalának szánta, miközben az irányelvet még idejében leszögezte: „többet adni ke vesebbel, vagy ha jobban tetszik: mást adni kevesebbel, vagy ha még jobban tetszik: mást adni, mint síkot a síkban.” Minden esetben arra törekedett, hogy eltérjen a már létező dolgok ábrázolásától, és egy sajátos, mással össze nem keverhető világ felállításán dolgozott: „Ezentúl tehát nem a látott vagy felidézett dolgok és jelenségek inspirált megelevenítése a cél, hanem olyan világok plasztikai feltalálása, melyek eddig rejtve maradtak érzékszerveink előtt.” A színes város elképzelése nemcsak a külső és belső burkolóanyagok változatosságát, hanem a hatást, a közönség visszajelzését is magában kell foglalnia; azt a reakciót, amelyet például az egyik forgalmas területén megjelenő hatalmas falfestmény vált ki az arra járókból. Az akció Magyarországon indított első szakasza is a Vasarely könyvében leírtakból indult ki; legfontosabb gondolatát adoptálva, miszerint a művészet vonuljon ki az utcára. A hely szellemének megfelelően, a budapesti Vasarely Múzeum (Szentlélek tér) közelében indult a panelprogram, amely a főváros legnagyobb lakóépületének hőszigetelésével, és napelemek felszerelésével járt, s a praktikum mellett a ház-De hát mit jelent ez...? szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László „A művészi termék hatása az emberre (intenzitásbeli, minőségbeli különbségekkel) az apró öröm érzésétől a döbbenetig ívelhet” – írta Victor Vasarely az 1970-es években megjelent kötetében, amikor szavakba öntötte a színes városról szóló elméletét. A közösségi művészet gondolatának fölelevenítése napjainkban érte el fővárosunkat; eredményei Budapest legforgalmasabb területein, tűzfalakon, köztereken, aluljárók oszlopai között láthatók. A fogadtatás vegyes. Van aki, elragadtatással szemléli a régi-új művészet szellemében készült alkotásokat, mások viszont széttárják a karjukat, vagy legyintetnek. De mik voltak a művész eredeti gondolatai? 6 BUDAPEST 2011 augusztus
