Budapest, 2011. (34. évfolyam)
8. szám augusztus - Beleznay Éva: A fővárosi játszóterek története
A játszóterek nemcsak az otthonhoz közeli rekreáció lehetőségét biztosítják: komoly szerepük van a szociális készségek fejlesztésében. A gyerek a játszótéren ki tudja élni mozgásigényét, testileg és lelkileg felüdül, egészségesebbé válik, s közben tanulgatja a társadalmi kapcsolatteremtést és a közösségben való szerepvállalást. Emellett a játszótér a nemzedékek közösségi találkozóhelye is. A gyermekek játszóterei és a társadalom közösségi központjai a 19. századig az utcák és a terek voltak. Az ipari forradalommal járó gyors urbanizáció a nagyvárosok belső területein nagy népsűrűséget és köztisztasági problémákat eredményezett. A motorizáció növekedésével az utcák már nem nyújtottak biztonságot, a környék gyermekeinek játszótere behúzódott a poros és füstös, a naptól magas falakkal elzárt grundokra: az üres vagy ideiglenes használatú foghíjtelkekre. A kormányok és a városvezetők a városlakók – különösen a szegény néprétegek – környezetének javítása érdekében világszerte parkok, játszóterek és sportolási lehetőségek megteremtését kezdeményezték. Az első mozgalmat G. M. Schreiber lipcsei orvos indította el 1860-ban, amelyet sorra követtek a német, az angol, a svájci, a francia és az amerikai városok döntései. A korabeli szaksajtó beszámol a munkásgyerekek egészségét biztosító nemzetközi tapasztalatokról, intézkedésekről. Mindenhol szembesültek azzal, hogy a nagyvárosi ingatlanok értékének növekedése folytán a belső városrészek minden szabad területét felélték, emellett nőtt a beépítés intenzitása. Az Egyesült Államokban eleinte telkek felajánlása biztosította a területeket, de hamarosan a városok maguk vásárolták meg ezeket, és jelentős összegeket fordítottak az egészséges környezet biztosítására. „Azokon a gyermekeken, akik az iskolát vagy óvodát elhagyva félnapokat gondozás nélkül az utcán vagy a rosszlevegőjű, tisztátalan, zsúfolt lakásokban töltenek, akik hétszámra nem jutnak egészséges, tápláló ételhez – vajmi keveset segít a jó tanterv, a jó iskolakönyv, a szép iskola és a jó tanító, meg az a sok millió, amit évenkint ezekre költ a főváros...” ( Erdei Gyöngyi : Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn. Budapest, 1991.) Magyarországon az első játszóterek oktatási intézményekhez kapcsolódnak. Berzeviczy Albert állam titkár tevékenysége és gróf Csáky Albin közoktatási miniszternek az az 1893-ban keletkezett leirata hívta fel a figyelmet a játszóterek fontosságára, amelyben felszólította a törvényhatóságokat, hogy az iskolákban játszótereket létesítsenek. A leiratot miniszteri rendeletek követték: 1897-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium elrendelte, hogy az új elemi iskolákban játszótér céljára egy osztály számára 300 m2 teret kell biztosítani, míg a középiskolákról szóló 6125/1892. sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet – a legalább 8 osztályos, újonnan épülő középiskolákra – a nyári játszótér területét minimum 1500 m2-ben határozza meg. Az éves költségvetésben nemcsak a létesítés, hanem a folyamatos működés (pl. játszótéri felügyelő) költsége is megjelent. Módszertani útmutatók határozták meg a játszóterek elrendezését és méretét, a pihenő, árnyékos rész és a szélvédő bokorsor helyét, az öltöző, az illemhely, a víznyerő A fővárosi játszóterek története Beleznay Éva Minden városépítészeti ügy ciklikusságot mutat. Nem kivétel ez alól a játszóterek kérdése sem. A huszadik század eleje hozta először a játszóterek igényét, majd a két világháború közt és a hatvanas években, a lakótelep-építés korszakában minta-játszóterek épültek. Vajon a mai kor új játszóterei korszakot jelentenek Budapest életében? 2 BUDAPEST 2011 augusztus Új gyermekjátszó-hely a budapesti állatkertben. A csúszóka, hintázó gyermekek forrás: Vasárnapi Ujság, 1912
