Budapest, 2011. (34. évfolyam)
7. szám július - Zappe László: Csak lelkiismeretes hívőknek
érdemes rá odafigyelni!” – szólhatna a szlogenjük. Az időszaki kiállításokban pedig a Kassák-problematika különböző aspektusait tervezik bemutatni, méghozzá friss kutatásokra alapozva. Első ilyen összeállításuk ősztől látható – Kassák és a politikai rendszerek címmel. Hogy idáig eljuthattak, ahhoz több szerencsés körülménynek kellett együtt állnia. Egyrészt a kiállítóterek komplett felújításának költségét csak részben kellett az államtól (vagyis anyaintézményüktől, a PIM-től) várniuk, másik részét egy nyugat-európai mecénástól kapták. De büszkék arra is, hogy gyűjteményük iránt jó néhány kutató érdeklődik, éspedig nem csak magyarok. Mint ahogy a múzeum látogatóinak 90 százaléka is külföldről érkezik. Kassák neve a határainkon kívül hívószó: Budapesten járó politikusok, üzletemberek is fontosnak érzik, hogy betérjenek ide. Maguk a budapestiek egyelőre még nem annyira, de ez remélhetőleg változni fog. Sasvári Editék mindent megtesznek ezért. Például áprilisban nyílt állandó kiállításukat megpróbálták a lehető „legközönségbarátabbá” alakítani: a hangsúly a vizualitáson van, nem kell többoldalas kéziratokat olvasni. A folyóirat-címlapok között viszont találhatunk az 1920-as évekből való képarchitektúrákat is, azután fotókat, a modernizmust képviselő európai folyóiratok hálózatáról pedig profi infografikát. Az író Kassák életművét egy könyveiből összeállított látványos és igazán átlátható tablón mutatja be a tárlat, de a rendezők igyekeztek a modern technikát is minél több témakörnél bevonni. Így a Munka-kör történetéből vett epizódok (köztük egy munkáskórus lelkes szavalása) digitális képkeretben villannak fel, aki pedig mélyebben beleásná magát a sokoldalú Kassák életművébe, az a falszövegek után érintőképernyőkön kutathat tovább. ● Ha valaki megkérdezne, azt tanácsolnám neki, ha a körúton, a Wesselényi és a Dob utca között azt látja kiírva, hogy Csoportterápia, gyorsan menjen át a túloldalra, nehogy a Madách Színház véletlenül beszippantsa. Tudom persze, hogy musicalrajongók körében ezzel legfeljebb csak utálatot válthatok ki. Az igazi musicalhívőt ugyanis egyáltalán nem érdekli az előadás. Csakis saját magával törődik. Röhögni és tapsolni megy oda, ha van rá oka, ha nincs. Amikor én láttam a Csoportterápiát, az est azzal kezdődött, hogy kijött Szente Vajk. Még egy szót sem szólt, nem csinált semmit, a publikum máris lelkes tapsra fakadt. Létezik persze fogadótaps, no de az kedvenceknek, nagy sztároknak jár ki. Vagy Szente Vajk az lenne, csak én nem tudok róla? Nem kizárt. Szente Vajk azonban ezúttal nem mint szereplő, szerző és közreműködő bújt elő a függöny mögül, hanem csak azért, hogy szereplőváltozást jelentsen be. Balla Eszter t előző este bal eset érte, s bár hősiesen végigcsinálta azt az előadást – közölte –, mára pótolni kellett. És Erdélyi Tímea egyetlen délelőtt alatt betanulta, bepróbálta a szerepet. Inkább a mű igényességének és eredetiségének szintjére jellemző, mintsem a művésznő egyébként kétségtelen ügyességére, hogy a beugrás egyébként föl se tűnne. Pedig nem kicsi a feladat, a Madách pályázatán első díjat nyert alkotásban ugyanis lényegében hat egyforma szerep van. Hatan nyüzsögnek lelki nyavalyáikkal foglalkozva-dicsekedve egy művházi foglalkozáson. Van köztük hipochonder és amnéziás férfi, kisebbségi komplexusos lány és elhanyagolt feleség, hazudozó behemót és egy álhomoszexuális balett-táncos, aki azért nem leli helyét a világban, mert kisgyerek kora óta meg akart felelni az ő köreiben élő másságkultusznak. Holott ő valójában a lányokat szeretné szeretni. Szóval életközhelyek keverednek hajánál fogva előrángatott különlegességgel. S ez nem is lenne baj, ha Szente Vajk és Galambos Attila szöve geiben-verseiben mindez eredeti, érdekes szellemességgel jelenne meg. Ebben az esetben talán még az sem tűnne fel, hogy valódi cselekmény nincsen. Apránként összegyűlnek a szereplők, várják az orvost, aki nem jön, a végére aztán még-35 BUDAPEST 2011 július Csak lelkiismeretes hívőknek Zappe László
