Budapest, 2011. (34. évfolyam)
7. szám július - Valaczkay Gabriella: Kassák: hívószó Európában
Nem hirdetett ugyan teljes tabula rasát, de alaposan újragondolta a Kassák Múzeum szerepét és tereit a Petőfi Irodalmi Múzeum filiáléja élére tavaly októberben kinevezett Sasvári Edit . A művészettörté nész kollégájától, a Műértő című művészeti folyóirat főszerkesztőjétől, Andrási Gábortól vette át az intézmény vezetését, ő pedig az öt éve elhunyt Csaplár Ferenc helyébe lépett. A ház első direktora több mint három évtizedig gondozta a Kassák kézirataiból, képzőművészeti gyűjteményéből, könyveiből, folyóirataiból és korai, konstruktivista, valamint kései, figuratív munkáiból álló hagyatékot. A megújult óbudai múzeum egyik legfontosabb célkitűzése, hogy mostantól ne csak a festő, író, tipográfus, folyóiratszerkesztő és mozgalmár Kassák Lajos életművének, hanem az egész hazai modernizmus-kutatásnak a bázisa lehessen. Még a termek, a dizájn kialakításával is igyekeztek hangsúlyozni a barokk palota és a benne kiállított életmű közötti kontrasztot. Szándékaik szerint ez a tárlat valahogy úgy hat a jórészt eredeti építészeti megoldásaikkal fennmaradt termekben, mint ahogyan Kassák annak idején „berobbant” kora művészeti életébe. – Ez az anyag bevezető része – magyarázza Sasvári Edit a kassza utáni első, kiállítási plakátokkal teli szűk átjárón. A továbbiakban az életművet a művész alapította folyóiratok mentén tagolták (az alkotó korai képzőművészeti munkáiból elég keveset találunk, hiszen Kassák egyáltalán nem a „piacra termelt”, képzőművészeti alkotásait is leginkább folyóiratokban publikálta). Mindenesetre az állandó tárlat tereiben a kiállításnéző az 1915-ben alapított, antimilitarista Tett-től a Budapesten és Bécsben is megjelent Ma című lapon át egészen a Munka nevű újságig és a köré szerveződő munkásértelmiség-nevelő mozgalomig követheti az eseményeket. A rendezők az életmű problematikus kérdéseire ugyancsak utalnak a tárlatban: így a korai (1920-as évekbeli) konstruktivista Kassák-művek 60-as évekbeli újrafeldolgozására. Ám ezt a máig rendszeres szakmai vitát generáló problémát túlzottan hangsúlyozni sem akarták. Mert míg az óbudai kiállítóhelyen Csaplár Ferenc idejében Kassák alakja valóságos emlékműként állt előttünk, addig Andrási Gábor meglehetősen kritikus Kassák-képet rajzolt fel igazgatása alatt. Ezzel persze a művészettörténész nem Kassák Lajos nagyságát akarta megkérdőjelezni, csak az életművét árnyalni. (Csaplár pedig elsősorban arra fordított nagy energiát, hogy elismerjék, újra felfedezzék ezt a rendkívüli alkotót, pláne képzőművészként. Hiszen a kádári kultúrpolitika mesterségesen választotta szét az író és a képzőművész Kassákot. Míg előbbi tevékenységéért 1965-ben Kossuth-díjjal jutalmazták, utóbbi munkássága még egy tárlata finanszírozását sem érte meg nekik. 1967-ben az idős művész vágyott életmű-kiállítását a Műcsarnok „Szibériájába”, a Rákóczi úti, szűkös Fényes Adolf Terembe száműzték, ráadásul a költségeket is rá hárították.) Ehhez képest Sasváriék koncepciójában az állandó kiállítás célja a figyelemfelkeltés. „Itt a magyar művészet különleges alakja, 34 BUDAPEST 2011 július Kassák: hívószó Európában szöveg: Valaczkay Gabriella, fotó: Sebestyén László
