Budapest, 2011. (34. évfolyam)
7. szám július - HELY-TÖRTÉNET - Aradi Péter: Barabás és Semsey, Petőfi és Klapka
nevezte meg) az Egy goromba tábornokhoz című indulatos versében: (...) Kiírnám önt itt név szerint, de a mit Saját kardjával tenni képtelen, Tollammal tenni én nem akarom, Nem fogom önt megörökíteni. Csak azt ajánlom, hogyha még leszen Szerencsétlenségünk egymáshoz, akkor Beszéljen velem emberségesen, Mert én ugyan nem tartom magamat Nagy embernek, de akkorácska csak Vagyok, hogy oly parányok, a minő ön, Levett kalappal szóljanak velem. Harminchárom esztendővel később, 1882-ben, a Petőfi-szobor avatásán tartott beszédében Jókai felidézte a költeményt, ezért aztán – a szóbeszéd és a találgatások elkerülése érdekében – Klapka a Nemzet 1882. október 19-i számában megírta a történetet. Petőfi 1849 áprilisában – állítása szerint Bem parancsára – lefordította és elküldte a Honvéd című kolozsvári lapnak a lengyel tábornok Vécsey t bíráló levelét, melyet Bem a kormánynak címzett, ezért Debrecenben Klapka felelősségre vonta. Petőfi még aznap lemondott frissen kapott őrnagyi rangjáról, majd dühös levélben vágott vissza Klapkának. Amikor májusban, az Óra-villában véletlenül ismét találkoztak, újfent szóváltásba keveredtek, minek következtében Klapka bezáratta Petőfit a villa egyik szobájába, de nem sokkal később Görgey közbenjárására kiengedte. Visszaemlékezésében békülékeny hangot üt meg, és írásának végén megadja Petőfinek azt a tiszteletet, melyet a költő idézett versében követelt magának: „De ha Petőfi még többet, tízszer többet írt volna is ellenem, és ha százszor megsértett volna is, a bámulat, melyet bennem művei keltettek, a hála, mellyel tartozom azon élvezetért és vigaszért, amit más számos súlyos órában meríték költeményeiből, mindig megmarad bennem sértetlenül. S ez érzelmektől áthatottan szórom én is két kézzel a babérlevelet arra az emlékoszlopra, melyet a hálás nemzet emelt az ő halhatatlan geniusának.” „Az Óra-villa ma is áll, felújították, benne az óra másolata, mert az eredeti itt van nálunk, a gyűjteményben – hívja fel a figyelmet Balázs Attila. – Érdemes megemlíteni, hogy a kilencvenes években, lomtalanításból került hozzánk – lakossági bejelentésnek köszönhetően. Annak ellenére, hogy akkor kidobták, szerencsére az óraszerkezet mindmáig működőképes. Korábban szerepelt az egyik kiállításunkon, most pedig az emeleti – tárgyalónak és kutató- vagy olvasóteremnek egyaránt használt – helyiségben tekinthető meg.” A gróf Semsey család levéltári anyaga A Semsey grófi családnak szerte Magyar országon voltak birtokai, itt, a XII. kerületben pedig két nagy, ötemeletes bérházat építettek a Városmajor utca 18. alatt – a két bérház között fut hátra az út a Semsey-villához. A kastélyszerű épület ma az Osztrák Nagykövetségnek ad helyet. A család levéltári anyaga szintén lomtalanításból került a gyűjteménybe. Tekintélyes, mintegy negyven folyóméternyi mennyiségről van szó. „Természetesen elvittük a levéltárba, ahol beazonosították, rendszerezték, és másolatot is készítettek róla, de az eredetit mi őrizzük” – hangsúlyozza a gyűjteményvezető. Magával a családdal kapcsolatos dokumentumot viszonylag keveset tartalmaz, nagy részét a bérházak üzemeltetésére vonatkozó, többnyire 1870 és 1930 között keletkezett iratok teszik ki. Úgy tudni, Balmazújváros környékén élnek még leszármazottak – ott is nagy birtokai voltak a családnak. Sportemlékek A gyűjteményben nincs állandó kiállítás, évente egy időszaki kiállítást rendeznek, de az egy évig látogatható. Jelenleg a kerület sportéletével kapcsolatos tárlat látható. Apropóját az adta, hogy idén lenne százéves a Széchenyi hegyi golfpálya – ennek kívántak emléket állítani a kiállítással, amely azonban menet közben kibővült, hiszen a kerületben hajdan volt vitorlázórepülő-tér, rendeztek autóversenyeket, a Moszkva téren állt a BBTE – a Budapesti (Budai) Torna Egylet – székháza, atlétikai, torna- és tenisz-, télen pedig korcsolyapályával, és ma is itt van a Sportkórház, a Testnevelési Egyetem... A Svábhegyen is kialakítottak teniszpályákat, tornapályákat, sőt még lovarda is működött. A 19. században a szanatóriumok és szállodák kiegészítő szolgáltatásaként fejlődött ki az itteni aktív sportélet – azért létesült a golfpálya is, meg a Normafánál a szánkó- és sípálya, hogy a kikapcsolódni vágyó előkelő vendégsereg szabadidős igényeit kielégítse. Érdekes, hogy az egykori Golf Szállót – mely később a Vörös Csillag, majd pedig a Panoráma nevet kapta, ma pedig a libériai nagykövetségnek ad otthont – egy európai szinten jegyzett golfjátékos, Lauber Dezső építészmérnök tervezte, historizáló stílusban: amikor 1939-ben elkészült, még Mátyás király városnak hívták a kerületet, annak emlékére, hogy Mátyás király ezen a vidéken is gyakran vadászott. Noha a golfpályát 1949-ben bezárták, mert a golfot arisztokratikus sportnak minősítették, 1967-ben engedélyezték az egykori golfbajnok Szlávy Béláné nak, hogy a Vörös Csillag Szálló kertjében létrehozzon egy öt lyukból álló, kis golfpályát, ahol a szálló vendégeit taníthatta golfozni. „A gyűjteményt természetesen nem csak aukciókon megvásárolt vagy lomtalanításban talált tárgyakkal gyarapítjuk – nyugtat meg Balázs Attila –; a lakosság egyre gyakrabban hoz be régi fényképeket, dokumentumokat, tárgyakat – így került hozzánk a mostani kiállításunkon szereplő, harmincas évekbeli síléc és síbot is, amely egykor a János Kórház igazgatójáé volt. Ez a lakossági aktivitás talán annak is köszönhető, hogy egyre több olyan programot szervezünk, amelyekkel meg tudjuk szólítani az itt élőket. Arra törekszem, hogy külső helyszíneken is megjelenjünk: ha az időjárás engedi, havonta rendezünk helytörténeti sétákat, amelyek során egy-egy érdekesebb kerületrészt járunk be, vagy olyan intézményekbe látogatunk el, amelyek egyébként zárva vannak a nagyközönség előtt. Előfordult már, hogy több mint százötvenen jöttek el egy ilyen sétára, ami egyrészt nagyon örvendetes, másrészt viszont már majdhogynem kezelhetetlen volt ez a létszám, hiszen a vége nem hallotta, mi történik elöl, úgyhogy ketté kellett bontanunk a társaságot. A sétákra szerencsére egyre több fiatal is el jön, az előadásokat inkább az idősebbek látogatják.” ● 33 BUDAPEST 2011 július Barabás Miklós végrendelete Boríték a Semsey család irathagyatékából Részlet a kiállításból A képek forrása: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény
