Budapest, 2011. (34. évfolyam)
6. szám június - Buza Péter: A Normafa legendái
körökben (is) forgott. Mikorra Kufsteinből kiszabadult, felesége már régen elhagyta, Párizsban élt gyönyörű leányukkal együtt akkor, akit nem más vett feleségül (a mindentudó Szinnyei József szerint 1864-ben), mint az első mexikói köztársasági elnök fia, az ifjabbik Juarez . Akit nem sokkal később Miksa császár hívei elfogtak és agyonlőttek. Ennek ellenére az ifjan özvegy Remellaylány, amikor viszont a Habsburg császár ellen lázadók Miksát fogták le, az idősebb Juarezhez, az akkor már volt (aztán újra lett) köztársasági elnökhöz utazott Párizsból kegyelmet kérni. De nem járt sikerrel. A messziről jött sápadtarcút a köztársaságiak végezték ki, sortűzzel. A Normafa. Legendák fonják körül a hegyvidéki óriás emlékét, ezek közül csak egy ez a pompás fához legkevésbé sem méltó történet. Magáról a fáról – annak ellenére, hogy legalább a nevét sok nemzedék óta szinte mindenki ismeri – alig tudunk valamit. Még azt se, miért nevezik így, aminthogy azt se, mikortól tartják számon a János-hegy nyergének ezt a daliáját, s végül azt se, mi lett a sorsa azután, hogy 1927 nyarán – ez legalább egy pontos és konkrét dátum – végleg elhagyta őrhelyét. Ágai két adattal is hozzájárul szövegében a rejtvények megfejtéséhez. „Korhadó fának” mondja az 1900-as évek elején, továbbá az idézetként bemutatott okmányra hivatkozva azt írja, hogy a magányos óriást már 1849-ben „Norma-fának” hívták. Kezdjük akkor mindjárt az első kérdőjel kiradírozásával, azaz annak tisztázásával: mióta Normafa a Normafa a közbeszédben, és miért. Szinte mindenki, aki a város történetével intenzíven foglalkozott, előadja a maga verzióját a névadás időpontjára és magyarázatára nézve. Ezeket a vélekedéseket utoljára Siklóssy László foglalta össze 1929-ben a Svábhegyről szóló kötetében. Elemzése szerint magára a fára már akkor felfigyelt a kiránduló közönség, amikor még nem volt neve: idéz is ezt bizonyító forrásszövegeket. Különösen fontos ezek közül Vas Andor nak az Életképekben 1846-ban megjelent tárcája, amelyből kiderül, a „százados bükk” törzsére Döbrentey Gábor erősített réztáblát, ahogy másutt is a „nevezetesebb helyeken” . Igaz: „E táblák szinte mind megtalálták a pusztító kezeket ... érdekes volna megtalálni, kik voltak a pusztító hősök.” Aztán így folytatja: „Az említett bükk táblájának két utolsó versére (verssorára B. P.) emlékszem: Szélvészek kel itt fenn küzdvén/ Hős viharbükk vagyok én.” Azaz: hős viharbükk. És nem Normafa. A „pusztító kezek” egyébként azóta is szorgosan működnek Budapesten és tájain, és valóban ritkán lehet a „pusztító hősöket” rajtakapni. A Normafa ráadásul mindaddig, amíg állva élte túl a viharokat, különösen sokat szenvedett az ilyesfajta beavatkozások miatt. Az 1800-as évek végére vált általános városi divattá, hogy Pest és Buda szerelmesei nevüknek a fa kérgébe vésett kezdőbetűivel tették egymás számára hivatalossá „eljegyzésüket”. Döbrentey „dűlőkeresztelőjének” éve a város irodalmának adatai szerint 1847. Vagyis ez az elhíresült esemény tulajdonképpen csak hivatalos pecsétje volt a hegyvidék bejárásának, jeles pontjai megjelölésének, az ezek szerint réztáblácskákkal kezdődő, több éve tartó akciónak. Az 1842. évi Atheneaumban, a Bugát Pál rendezte természetkutató kirándulás leírásában olvashatunk egy ezeknél is korábbi adatot: „a hegy (a János-hegyről van szó itt – B. P.) lejtőjén százados büszke koronájával magasba egyedül emelkedő tölgy árnyában állunk. Körülünk hegyláncok, előttünk mély völgy...” Neve itt sincs. Ezt a „tölgyet”, mely valójában bükk, miközben más kortárs források hársként emlegetik, Siklóssy legkorábbról a Szépirodalmi Figyelő 1861. évi folyamában, Lauka Gusztáv írásában találta meg Normafaként megnevezve. Lauka egy sor hegyvidéki kiránduló alakját megidézve meséli: köztük van „az a halovány nő, ki minden este megjelenik a normafa alatt s elénekli a románcot a Zampából.” Mindebből az adódik, hogy ha Ágainál nem hiteles a Remellay-jelentés szövegidézete, akkor az 1850-es évek végétől nevezték így a jeles faóriást (amelyet a környékbeli svábok Wetterbaumként emlegettek), 26 BUDAPEST 2011 június Magyarság, 1927 májusa
