Budapest, 2011. (34. évfolyam)
6. szám június - Rokob Tibor: Kelmék, korok, kereskedők
Az előző századforduló és az azt követő évtizedek nevükben is tiszteletet parancsoló üzletembereinek, kisiparosainak vagy éppen patikusainak ízlésesen kialakított helyiségei csaknem teljesen eltűntek a pesti utcákról. A két világháború közötti, világvárossá lett Budapest pezsgését biztosító, méltán híres kereskedők nevét akkoriban egész Európa ismerte. Gyakran a semmiből létrehozott, nagy forgalmú, a vevők tiszteletét kiérdemlő üzleteik eltűnésével kilétük is egyre inkább feledésbe merül. A kevés kivétel egyike a szinte Európaszerte ismert kereskedő, Brammer Ödön divat- és méteráru-boltja a Régiposta és a Petőfi Sándor utca sarkán. Igaz, az egykori tulajdonos nevét kevesen ismerik, de a Budapestet bemutató külföldi prospektusokban különleges látványosságként szereplő tágas, elegáns üzlet portálja és berendezése a család második világháború alatti elhurcolása, majd az államosítás, és a privatizáció után is változatlan maradt. A háború alatt a kirakatok és a bejárat védelmében teljesen körbedeszkázták az épület földszintjét. A Fischer Bernát és Fia asztalosműhelyében készült angol mahagóni bútorzat 1973 óta védett. 2001-ben a Kulturális Örökség Igazgatósága a berendezést és a portált egyaránt védett tárgyegyüttessé nyilvánította. E döntés végleg megmenteni látszik a gyönyörű üzletet. Az 1880-ban Pestre érkezett Brammer Ödönnek nem ez volt az első boltja a városban. Az egymást követő külföldi útjai miatt már fiatalon komoly szaktekintélynek számító kereskedő 1888-ban a Bécsi utca 4-ben alapította meg „női és férfi divatkelme és selyem-különlegességek áruházát”. A hazai kelmegyártás még gyerekcipőben járt, ám az import megfizethetetlensége miatt az alapító új eljárásokat dolgozott ki: Brammer-posztó néven saját, igényes áruféleséggel gazdagította kínálatát. Vásárlói elsősorban az arisztokrácia és a művészvilág köréből kerültek ki. A hazai, viszonylag kicsi piac mellett árui meghódították Európát. Nemcsak Bécs, hanem Párizs, London és Berlin boltjaiban is divat lett a „drap de Brammer”. Az áruházak hatalmas mennyiségeket rendeltek a piros-fehér-zöld címkével ellátott, addig ismeretlen magyar kelméből. Egyre felfelé ívelő pályáját az első világháború törte meg. A háború alatt alig jutott gyapjúhoz, elfogytak a színezésé-Kelmék, korok, kereskedők A Brammer bolt viszontagságos története Rokob Tibor Az igényesen kialakított, patinás régi üzletek hosszú sorából ma már csak keveset csodálhatnak meg a főváros lakói. A pesti belváros hatalmas feliratokkal díszített, gyakran cégérekkel is ellátott boltjainak legtöbb portálját úgy átalakították az idők során, hogy talán már egykori tulajdonosuk sem ismerne rájuk. De Brammeréké talán mégis túlélte a szinte minden régit elpusztító kurzusokat. 22 BUDAPEST 2011 június forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
