Budapest, 2011. (34. évfolyam)

6. szám június - Rokob Tibor: Kelmék, korok, kereskedők

hez szükséges festékek is. Ráadásul a fi­nom női kelmék is a háttérbe szorultak. Így aztán Trianon után szinte mindent a nulláról kellett kezdenie. 1922-ben az ak­kori háztulajdonos egyik napról a másik­ra felmondta az üzlet bérletét is. Bíróság­hoz fordult ugyan, de végül elvesztette a pert, mennie kellett. Az akkori Koro­naherceg – hamarosan már Petőfi Sán­dor – utca 20. szám alatti, 1885-ben épült Müller Jakab-féle háromemeletes bérház földszintjén alakíttatta ki új üzletét 1924-ben. Itt korábban Hoepfner Herman csip ­ke- és függönykereskedése működött. A különleges kivitelezésű divatáru-üzlet­ben a vevők száma a korábbihoz képest megduplázódott. Ezután már nemcsak a Brammer-kelme volt világmárka, hanem maga a bolt is. A nevet Európa csaknem minden előkelő áruházánál, szabócégé­nél jól ismerték. A beszámolók szerint a cégalapító le­gendásan közvetlen ember lévén min­denkivel percek alatt megtalálta a közös hangot. Időközben fia, Brammer Pál cég ­társként kapcsolódott be a vállalkozásba. Mindketten részt vettek a kiszolgálás­ban. Igyekeztek állandóan lépést tartani a divattal. Ez volt sikerük igazi titka. Jót tett a bolt hírnevének, hogy Brammer Pál 1929-ben feleségül vette a kor szépségki­rálynőjét, Simon Böské t (bár a házasság nem sikerült). A méteráru-bolt és tulajdonosaik hely­zete azonban a negyvenes évek elején, a zsidótörvények nyomása alatt egyre rom­lott. Vevőik elmaradoztak, ám ők tovább­ra is megpróbáltak a felszínen maradni. Több számlán már Brammerné Geyer Vil ­ma neve látható. Némelyiken jól kivehe ­tő, hogy fekete pecsét takarja a magyar címert. Végül 1944-ben a család nagyobb részét elhurcolták. A háború végén Bram­mer Pál még megpróbálkozott az újrain­dulással, de az államosítások első hírére elhagyta az országot. Az államosítás után a patinás bolt előbb 1946-ban az Artex, majd a Szivárvány Ke­reskedelmi Rt. tulajdonába került. 1982-tól tíz éven át Hulír Ferenc volt a vezető ­je. A ma már 78 éves, Velencére költözött szakembertől tudható, hogy a Brammer­nél dolgozó idősebb szakembereket nem bocsátották el. A köpenyes, nyakukban mérőszalaggal dolgozó urakat állandó­an tanulók vették körül, mert bizony ak­koriban csak tőlük lehetett megtanulni a szakmát... Az állami cégnek is nagyon fontos volt ez az üzlet. Sok pénzt áldoz­tak rá. Még a vezetők külföldi utaztatá­sára is futotta. A pincét raktárnak hasz­nálták, a boltban futó lépcső tetején, az emeleten rendezték be a férfi és női öltö­zőket. S noha a Szivárvány felismerte az üzlet jelentőségét, a hajdani tulajdonos neve helyére a kirakatok fölé MERINO Méterárubolt felirat került. Tizenéves éves tanulóként került kap­csolatba a szocialista „céggel” Nyíri And ­rea, aki 2001-ben a ranglétrát megjárva a Szivárvány utolsó boltvezetőjeként kény­szerült búcsúzni. Ha már régi üzletben nem dolgozhat, legalább a hajdani Bram­mer szellemiségét szerette volna tovább­vinni. Ezért nyitotta meg a Bajcsy Zsilinsz­ky út 23. szám alatt Kis Brammer nevű nemeskelme-boltját, amelynek vevőköre 23 BUDAPEST 2011 június Pazar pultok, polcok Fischer Bernát műhelyéből Felújítás közben forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény fotó: Sebestyén László

Next

/
Thumbnails
Contents