Budapest, 2011. (34. évfolyam)
1. szám január - N. Kósa Judit: Fotókincs a szemétből
a történetet, amelyet Tamási és Szepessy a huszadik századról konstruált. „Ez egy különleges, posztmodern műalkotás” – mondta a gyűjteményről Sándor P. Tibor fotótörténész egy kerekasztal-beszél getésen, utalva arra, hogy a képek a kollekció gazdáinak eredeti szándéka szerint önmagukért beszélnek, lényegében semmiféle „plusz” információt nem hordoznak. Azt mutatják, amit: embert, folyót, hegyet, házat, nem illusztrálják tehát a huszadik századot, hanem egy sajátos olvasatát adják. Más kérdés, hogy az internethasználók közössége már a honlap megindítása utáni napokban jelezte: egy fénykép nem utolsó sorban rejtvény, amelyet élvezet megfejteni. Az index hírportálon fórum, másutt önálló honlap indult a fortepan-fotók kitárgyalására és minél pontosabb beazonosítására (lapunk szerkesztői köre, a Nagy Budapest Törzsasztal tagjai is eljátszottak egy ilyen játékot 2010 novemberében a BUDAPEST hasábjain.). Az időszalag ugyanis elsősorban közzétételi módszer, pontos datálást semmiképp sem jelent; a fényképeken pedig Tamásiék eredeti elképzelése szerint mindössze egy-egy országjelzést tüntettek fel, ha a fotó evidens módon nem Magyarországon készült. Az internetezők azonban ennél többre vágytak: ennek köszönhető, hogy néhány hónap alatt nemcsak a lelkes felhasználók saját fotóválogatásai indultak neki hihetetlen mennyiségben a kibertérnek, hanem temérdek felvételről történészi pontosságú meghatározás is született. Az alapítók ezt látva annyi engedményt tettek a nép akaratának, hogy vállalták: egy kis in-23 BUDAPEST 2011 január
