Budapest, 2011. (34. évfolyam)
1. szám január - N. Kósa Judit: Fotókincs a szemétből
Négy délceg fiatalember sorakozik egymás mögött, a kezét mindegyik az előtte álló vállára teszi, a fejüket azonban felénk fordítják: a tekintetüket szinte belefúrják a miénkbe. Van, aki csöppet mosolyog, a másik határozott, a harmadik szinte pimasz, az utolsó elgondolkodó. Hármójuk fején sportos sapka, egyikükén girardi, két gomblyukban dús szirmú virág. Hónapok óta nézem ezt a képet, s nem győzöm találgatni, kik lehetnek. Egy baráti kompánia a sikeres érettségit követően, épp a küszöbén annak, hogy belépjen a nagybetűs életbe? Egy hajósegylet tagjai? Egy elegáns könyvesbolt szépreményű eladói? És mi lett a sorsuk? Megnősültek, gyereket neveltek, megöregedtek, vagy ott maradtak az Isonzónál, netán elvitte őket a spanyolnátha? Bárkik voltak is, bármi lett is a sorsuk, immár nem múlnak el nyomtalanul. Ahányszor felhívja az ember az interneten a fortepan. hu oldalt, ők jelennek meg a képernyőn. Aztán jön még 6405 hasonlóan izgalmas „amatőr” fénykép, a végén pedig egy romániai cipőbolt kirakata a rendszerváltás hajnaláról. Az üveg mögött nyári cipők és szandálok, a háttérben fikusz. A két felvétel között pedig ott az egész huszadik század. Tamási Miklós és Szepessy Ákos évtizedek óta járja a lomtalanításokat, hogy fényképeket mentsen. Negyvenezer felvételre sikerült így szert tenniük az idők során, szinte végeláthatatlan sorokban durcás kisgyerekekre, kacér fiatal hölgyekre, negédesen néző párokra, kiöltözött öregekre, kutyákra, lovakra és biciklikre, snájdig katonákra a Halászbástyán, dresszes vitorlázókra a Balatonon és festői formájú sziklákra az ördög tudja csak, hol. Arra a kérdésre, hogy ebből az irdatlan mennyiségből miért épp ezt a bő hatezret digitalizálták elsőként, azt szokták válaszolni: „mert ezek voltak a jó képek”. Ezek a „jó képek” a fortepan.hu honlapon egy sajátos időszalag mentén érhetők el. 1900-nál kezdődik a sor és 1990-ig tart: lehet nézni a teljes kínálatot, illetve külön a személyeket, a helyszíneket vagy épp a tárgyakat. Aki egy bizonyos korszakra kíváncsi elsősorban, az megteheti, hogy csak az időszalag egy darabját pörgeti végig. Ez is elképesztően hasznos, temérdek olyan fotóra bukkanhat az ember, amely élvezetes és tanulságos böngészést kínál a viseleteket, netán egy-egy helyszínt, a különféle települések városképét illetően. De a legteljesebb élményt mégiscsak az archívum teljes kínálatának végignézése nyújtja. Mint egy különlegesen izgalmas mozifilmet, úgy lehet kockáról kockára követni Fotókincs a szemétből N. Kósa Judit 22 BUDAPEST 2011 január
