Budapest, 2011. (34. évfolyam)
1. szám január - Ráday Mihály: A nép szállója
sebb közösségi helyiségeket, nemcsak az ebédlőt, de a könyvtárat, a lépcsőházat, az orvosi szobákat is, s egy „szondázás”, falkutatás esetleg találhatna valamit még a fehér rétegek alatt... Kivakarták a homlokzaton a vakolat alól a márványtáblát, és újraaranyozták rajta a jeles építészpáros, Schoditsch La jos és Eberling Béla nevét, és helyreállí tották azt a két táblát, amelyeket a bejárat mögött, a kapualjban helyeztek a falakra még az avatás idején. Csak a jobboldalin van felirat – de az is hiányzott majdnem egy évszázadon át. A hagyomány szerint azért, mert a domborművű keretbe foglalt táblára a főpolgármester tett egy epés megjegyzést, miszerint: „Az én fejem felett parasztok ne táncoljanak!” Igaz, nem igaz, ki tudja ma már. Egy biztos, Bárczy István és az építészek nevét viselő emlékjelet már 1912-ben eltávolították, s csak mostanában pótolták. Lehet, hogy csak egy túlbuzgó mameluk hallott valamit félre, s intézkedett. De ha igaz, akkor is megbocsáthatjuk Bárczynak, így száz évvel később: tett ezért a városért eleget! A Városház utcában, a Főpolgármesteri Hivatalban sok szép, Budapestet ábrázoló festmény díszíti a reprezentatívabb helyiségeket, s a bekeretezett festmények, a városképek között ott van egy ember, Bárczy portréja is. Eddig a nagy tárgyaló falát díszítette. Most, a szobasor felújításakor a főpolgármester ezt a képet, Bárczy István arcmását az irodájában helyeztette el, arra a falra, mely éppen szemben van az íróasztalával. ● 19 BUDAPEST 2011 január
