Budapest, 2011. (34. évfolyam)

5. szám május - Simplicissimus Budapestje

Mottó 2 A töredezett márványasztalok még Hunyadi Sándorra, Szomory Dezsőre és Rejtő Jenőre emlékeztek, de egyszer csak, hosszas pangás után, kezdtek visszaszivárogni néhányan a régiek közül: Kassák Lajos, Bokros Birman Dezső, Tamkó Sirató Károly és a kávéházakat falukutatói szenvedéllyel látogató Zelk Zol­tán. Magukhoz vonzották a náluk némileg fiatalabb nemzedéket, Devecseri Gáborral, Kormos Istvánnal és még felsorolhatatlanul sok irodalmárral az élen, és azután a még náluk is fiatalabbakat, például Orbán Ottót, Ladányi Mihályt és Galsai Pongrácot. Las­sacskán elmaradt a civil közönség, a kávéház belterjes tenyészetté varázsolódott, újság­írók, képzőművészek, költők és filozófusok vitatták meg a kor nagy kérdéseit, elsősor­ban azt, hogy van-e esélye Rizibizinek Ró­zsalovaggal szemben az ügetőn. Regényes sorsú, szelíd leányok szolgáltak háttérként, a szerelem tisztességes és jóindulatú iparo­sai, akik innét indultak el a késő esti por­tyázásaikra. A felszolgálók a Kortársra és az Élet és Irodalomra fizettek elő, s a főpin­cérnél – a legendás Céh Lacinál - mindig le­hetett kisebb kölcsönöket igényelni. A vécés néni Kolozsvári Grandpierre-t olvasott az illemhely előterében. KARDOS G. GYÖRGY A LUXOR KÁVÉHÁZRÓL (1997) Egy tér, amely megtelt Sok turista azt hiszi, hogy a „Kis királylány” már legalább egy évszázada üldögél a 2-es villamos korlátján, pedig Marton László bronzszobra csak 1990-ben került ide. Miközben a hazai kritikusok erősen vitat­ták az alkotás értékeit, a budapestiek és a turisták azonnal szívükbe zárták. Károly walesi herceg pedig annyira megszerette a bronz királylányt, hogy szert tett egy má­solatra, később pedig meghívta a művészt Londonba, ahol egyéni kiállítást rendeztek a műveiből. Érdemes hátulról, a 2-es villa­mosról megnézni egyszer: a szobor onnan nem olyan édeskés, kétoldalt öv lóg le a le­ányka ruházatáról. Onnét igazi szobornak látszik, nem turistacsalogatónak. Egy másik, a „Békával incselkedő fiúk” az annalesek szerint 1896 és 1945 között már hosszan tartózkodott ugyanitt. Ez volt az első fővárosi pénzen emelt köztéri szobor. De aztán majdnem fél évszázadig a Dagály strandon kellett meghúznia magát, mert 1945-ben a teret Molotov térre keresztelték, s a közepére elhelyeztek egy szovjet repü­lős emlékművet, egy obeliszket, a tetején kis repülőgéppel, aztán valamikor a hatva­nas években az obeliszket fogyaszthatóbb­ra cserélték, mintegy repülőtelenítették. Az eredeti, a régi szobrocska csak 2002-ben tér­hetett vissza. 2003 óta a Marriott sarkán hajlong William Shakespeare is, egy Ausztráliába szakadt magyar szobrász, Mészáros Andor (1900– 1972) művének másolata. Állítólag ez a világ egyetlen olyan Shakespeare szobra, amely színészként ábrázolja a költőt. Végül 2007-ben avatták fel „A kutyás lány” című kompozíciót, Raffay Dávid szobrász művét, amely ugyanabban az édeskés regiszterben született, mint a kis királylány. Nyugodtan kimondhatjuk: a tér megtelt. A Hangli-kioszk hűlt helye A Vigadó tér kis parkjának neogótikus ön­töttvas kerítése Feszl Frigyes tervei alapján készült. A rendszerváltásig itt álló, fentebb említett hősi emlékműre még sokan emlé­kezhetnek. A Hangli-kioszkról viszont csak a hetven felettiek vagy a Klösz -fényképeket jól ismerők tudnak. A Vigadó téri kioszkot annak idején csak ideiglenesen engedélyezte a város (valósá­gos háború dúlt: az egyik tábor fűt-fát akart a terekre, a másik meg kávéházakat állított volna a terek közepére) – ennek ellenére a nevezetes kioszk csaknem hetven évig állott a helyén. Nevét első bérlőjéről, Hangl Már ­kusról kapta, aki Deák Ferenc pártfogásával jutott a nehezen megszerezhető kávés-enge­délyhez. (Szobapincére volt Hangl a Haza Bölcsének, aki állítólag csak ez egyetlen egy alkalommal volt hajlandó valakinek a ked­véért protekciót gyakorolni.) Pillanatok alatt a Hangli lett a legnépszerűbb kioszk, árnyékba borítva az Erzsébet térit, a Várkert rakpartit, sőt a Szervita téri Hébét is. A legelőkelőbb közönség is igénybe vette a szolgáltatásait, a dézsába ültetett, neveze­tes citromfák között. A bejárattól balra ült a főnemesség, a szökőkút körül a miniszte­rek és magas rangú katonatisztek, az elő­tér jobb oldalán a tőzsdei alkuszok (ahogy ma mondanánk, a brókerek). A kasztosítás a legkevésbé sem sértette az ide járó elitet, de amikor a publikum túl vegyessé lett, hamar megszületett a sláger: „Hej, hiszen minden liba / Eljárogat a Hangliba...” 1936-ban, amikor már téli-nyári café-restaurant volt (a Belvárosi kávéház gazdái, Rónaiék működtették), ismét ádáz viták kezdődtek a lebontásáról. Végül a vitára a háború, pon­tosabban az ostrom tett pontot. A szoborlap.hu dicsérete Simplicissimus négy dolognak is nagy ra­jongója: Budapestnek, a kulturális örökség­nek, az internetnek és az új művészetnek. Ezért is örült, amikor néhány éve rábukkant e négy halmaz közös részére, a szoborlap. hu nevű közösségi (idegen szóval vebket ­tes, régies írásmóddal Web 2.0-s) portálra. Azt azonban elképzelni sem tudta, hogy ez a szemlátomást szabadidőben végzett hasznos tevékenység ilyen hatalmasra, ilyen élvezetesre nőhet. Most, öt év eltel­tével, a következő gigászi adatmennyi­séggel dicsekedhet a portál 3.0-s verzió­ja, „Magyarország legnagyobb közösségi alapon működő művészeti adatbázisa”: 12691 műlap – 73512 fotó – 3161 alkotó – 1100 település. Mert persze nem csak Bu­dapesttel foglalkozik a lap. Sőt, egészen a közelmúltig nem is csak Magyarországgal. De Budapest 2903 műlappal dicsekedhet, a következő Pécs ennek csak egyhatodával. De mi is a szobor? A portál ezt a lehető leg­tágabban kezeli, ilyen alcsoportok szerint: katalogizálja (ezeket „alkotás jelleg”-nek ne­vezi): szobor • szoborcsoport • mellszobor • lovasszobor • térforma, plasztika • em­lékmű • obeliszk • emlékkő • körplaszti­ka • feszület • domborműves emléktábla • épületdísz • kompozíció • csorgó, dísz­kút, csobogó • ivókút • kútszobor • szö­kőkút • relief, dombormű • napóra • fríz • mozaik • freskó • sgraffito • secco • más murália • mobil • kopjafa • határkő • ke­rékvető • cégér • árvíztábla • kopogtató • egyéb • címer. Vagyis minden tartós műtárgy, hiszen még a három dimenzió sem feltétel... Nem is kell hogy létező legyen, hiszen gyűjti az el­pusztult alkotások nyomait is. Külön listázza veszélyben lévőket. Azt nem is kell említe­ni, hogy az égvilágon mindenhogyan lehet 20 Simplicissimus Budapestje * *Mottó: „Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA

Next

/
Thumbnails
Contents