Budapest, 2011. (34. évfolyam)
5. szám május - Simplicissimus Budapestje
keresni benne, település, alkotó, szoborfajta, anyag, vallási, történelmi kapcsolódás, forma, és egy sor más kategória szerint. És a portál önmagán túlmutatva demokratikus mozgalom is, elég ha csak rápillantunk az impresszumra. Többek között ilyen rovatokat találunk benne: Tegeződünk és bringázunk – minden, amit szeretünk / Támogass minket – segíts a növekedésben / Feltöltési elveink – mi fér bele? / Hozzászólási szabályzat – ésszel kommentelj / Impresszum – főszerkesztő játékosok. A szerkesztői blogokba beleolvasva nyilvánvaló a közösségi elvek megbecsülése, a sokaság erejében való hit eredeti keverése a meritokráciával. Nekik köszönheti Simplicissimus, hogy ha egy budapesti szoborral kapcsolatos tényt keres, akkor nem kell a Budapest Galéria lapokra szakadt nyomtatott katalógusát sok percen át lapozgatnia, és éveket várni egy-egy pótkötetre. Sőt, egy-egy új szobor avatásának napján már ott vannak a tények, egy sor fényképpel, kommentárral, véleménnyel. Ennek a szinten tartása is csodálatos munka lenne (főállásban is), de a fejlődés egyáltalán nem áll meg. Van már mobil verzió (bizony, néha nehéz kibírni estig, amíg a szoborkedvelő az otthoni gépéhez eljut!) és cserébe azért, hogy magyarországi, vagy magyar vonatkozású szobrokra korlátozzák a portál kiterjedését (a régebbi feltöltések érintetlenül hagyása mellett!) megindították a statuemap. com nevű világ-honlapot, amely csak rész ben hasonlít a szoborlap.hu-ra. Nem marad más, mint név szerint megköszönni, ahogy magukat hívják, a „főszerkesztő játékosoknak”: Pál Tamás (alapító, fejlesztő és üzemeltető), Mikes Balázs Pé ter, alias Szakállberci (művészeti vezető és kommunikációs koordinátor), Vajda Zsófi(alkotótár-felelős, kapcsolattartó), Kotricz Tünde (településtár-felelős), Pál Zoltán (rend szergazda). 2010-ben a Szoborlap.hu megnyerte az Év Honlapja – Minőségi díjat, személyes kategóriában. Ha megkésve is, de hálásan gratulálunk. Két hete, amióta feliratkoztam a csinos és elképesztően tartalmas Minerva Hírlevélre, hétfő reggeleim álmélkodással kezdődnek – az nem lehet, hogy egyetlen hét alatt ennyi új dolog került fel. És minden hétfő reggel eszembe jut, hogy két tekintetben is követnem kellene Röghegyiné Spisák Anitát , aki nem csak hogy igen aktív szerkesztője a portálnak (196 műlapot indított és 159-szer szólt hozzá), de idén februárban 5000 forintot is adományozott a projektnek. Köszönet, hogy helyettünk, illetve az állami pályázati rendszerek helyett. Simplicissimus hét legkedvesebb régi felirata, melyek egy részét már méltatta e hasábokon A fenti maradéktalanul kedvező véleményt egy cseppet sem kívánja lerontani az a megjegyzés, hogy amennyiben a sgraffito és a secco is listázott, bevett műfaj, akkor a felirat is bekerülhetne. Valószínűleg nem is lenne akadálya, ha Simplicissimus regisztrálna, és elkezdené felrakni alábbi kedvenceit. Sőt, létesíthetne veszélyeztetett felirat, és egykori felirat rovatot is, és ezzel ő is hozzájárulhatna az eszelősség felé haladó teljességhez. De maradjunk a most is látható és egyáltalán nem veszélyeztetett, élő és viruló feliratoknál. Mindegyik nagy méretű és az utcáról is jól látható. Tlach és Keil Rézműveinek raktára (VI. Hajós utca 41.) Elemi – Leányok (Iskola bejárata, XIII. Dó zsa György út 136., Lehel út sarok) Főbejárat (Hajléktalanszálló, XIII. Dózsa György út 150-152, erről fényképet is közöltünk egy régebbi számban.) Közadakozásból (Régi Műcsarnok, VI. And rássy út 69.) Ego Sum Via Veritas et Vita (Bazilika, V. Szent István tér) Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeum (IX. Üllői út 33-37.) Singe... ... dolf könyvkötészet, vonalozó intézet, üzleti könyvgyár (VI. Dessewffy utca 6.) Az alrovatokba lehetne olyat, amely létezik még egy tűzfalon, de eltakarja egy új ház (híres példa a Király utcában: Grossmann Mór + Kristóffy és Németh), vagy olyan, amelyik megsemmisült, mint a Lipótvárosi Kaszinó neve, és amikor egy feliratot leszerelnek egy épületről, de a nyoma ott marad, egészen jól olvasható módon, mint az Anker palotán. És van egy ennél is különlegesebb al-alfaj, amely véletlen lenyomat. Úgy keletkezik, hogy egy épületet lefestenek, de a vastag feliratot leszerelni restek. Később aztán a bolt funkciót vált, a feliratot leszerelik, de ott marad az eggyel régebbi szín, amely kirajzolja az egykori feliratot. Pszeudo-felirat lehetne a neve. A MOST étterem új, szobrász-készítette felirata A télen Simplicissimus bágyadtan konstatálta, hogy bár kedves helyét már nem Articsókának hívják, a leszerelt felirat halvány nyoma mégiscsak megmaradt. Most ismét arra járt, és azt látta, hogy új, tetszetős és hangzatos portál készült, neki valahonnét nagyon is ismerős formanyelven. Megvan... csak nem a lécekből eszkábált színes lószobrok specialistája, a fiatal, ígéretes művész alkotása? De bizony, szignóját fel is fedezte a bal szélen. A romlandó lécanyag nem is nagy baj. Egy-két szezon után úgy is más neve lesz a helynek, amihez majd más illik. Gyorsan fel is lapoztam a szoborlap.hu-t, 5 találatot adott a Szőke Gábor Miklós névre, de ebből csak egy budapesti: a Barna tehén, amely a III. Bojtár utca 45-47. alatti irodaház előtt áll. Az is fából van. Talán, ha elvásik, a dolgozók majd követelik az állandó anyagot, mint a pestiek (állítólag) a Vajdahunyad vára esetében? (A kiemelkedően tehetséges fiatal művész életművéről lásd: www.tikito.com.) 21 fotó Simpilicissimus
