Budapest, 2011. (34. évfolyam)
1. szám január - Ráday Mihály: A nép szállója
háromhajós nagyteremben tetszőlegesen lehetett elhelyezni a padokat, asztalokat, hogy volt lehetőség társasjátékra, művelődésre. Fontos, hogy a Népszállóban, ha kevés pénzért is, de fizetés ellenében lehetett helyet kapni, s a lakók, az itt „ágyrajárók” körülményeit igyekeztek mindig is a legelfogadhatóbb módon megoldani. Győri Péter a december 17-i konferencián elmondta, hogy becslése szerint eddig százezer embernek adott (átmeneti) szállást ez az intézmény! A hajléktalan-kérdés ma is akut gond Budapesten, számos erő mozdul meg újra és újra együtt és egymással szemben is, hogy valami előrehaladás történjék ez ügyben. Lehet, hogy ehhez az épülethez funkciójukban hasonló újabbakra lenne szükség? A házat sokszor átalakították már, legalábbis belül. Külsejében nagyjából olyan, mint amikor megépült. Kapuja előtt volt egy kandeláber-oszlop, mely a ház nevét viselte. Sok év után előkerült a maradványa, restaurálták, s újra elhelyezték az intézmény Dózsa György úti, helyreállított főkapuja előtt. A ház mai gondos gazdáinak jóvoltából újra ott áll a nagyterem bejáratának mind a két oldalán a látványos Zsolnaymajolika kút-pár. Maga a nagyterem viszont – melynek eredeti méretéről, díszítettségéről remek fényképek maradtak ránk – erősen összement a belső átalakítások során. A falfestésekből pedig mára egyetlen egy sem maradt. Undi Mariska népéletből vett, kissé operettes ízű jelenetei díszítették a falakat. Győritől tudjuk, hogy az ezredfordulón, a legutóbbi felújítás idején ő még látott másfél falfestmény-maradványt, de azután ezek is eltűntek. Bor Ferenc művészettörténész szerint díszítőfestés ékesítette a jelentő-18 BUDAPEST 2011 január
