Budapest, 2011. (34. évfolyam)
1. szám január - Ráday Mihály: A nép szállója
Balla Sándor írta 1931-ben az Ország Világ hasábjain: „Az a bizonyos pesti jasszhumor, mely néha cinikus kíméletlenséggel még a könnyeken és szomorúságon át is utat tör magának, a székesfőváros egyik nagysikerű karitatív intézményét, a Népszállót, mely ott terül el az Aréna út 150-150. szám alatt, a Váci út közelében, elnevezte Grand Hotel Nimolé-nak. ’Nimolé’ jassz nyelven azt jelenti, hogy ’nincsen dohány’, pardon, hogy nincsen pénz, minthogy a Népszálló lakói közt alkalmasint csak elvétve akad egy-egy többszörös milliomos. De akik ott laknak, az ő szegénységükben meg lehetnek elégedve az otthonukkal, mely tiszta, egészséges, kényelmes és mindenekfölött igen olcsó (...) A hajléktalanok menhelyének szomorú és gyötrelmes képe teljesen távol áll a Népszállótól, melyen bizonyos derűs csönd ömlik végig s amely egyáltalán nem a nyomortanya jellegével bír.” Ez az idézet is olvasható – kinagyítva, keretben – azon a kiállításon, melyet az Aréna, ma Dózsa György úton száz éve megépült egykori és ma is funkcionáló Népszálló centenáriumi ünnepségére hoztak létre. Megalapításáról, megépültéről, működtetéséről, s az összes tudnivalóról, ami ezzel kapcsolatos lehet, megírtak már mindent. Kutatók, helytörténészek, újságírók számára is alapmű Kabdebó Gyula mű szaki tanácsos munkája, A Székesfőváros építkezései, mely 1913 decemberében jelent meg, kemény fedélbe kötve. Ebből az alapműből merít mindenki, aki a Bárczy István főpolgármester vezette város „kis lakás- és iskola-építkezései” iránt érdeklődik. Talán a legmeglepőbb adata, hogy a 900.000 lakosú Budapesten „25 bérházat és 19 lakástelepet, kerekszámban összesen 6000 lakást, (...) 55 iskolát (bennük 24 óvodát) emelt” a főváros a tervezett öt év helyett négy (!) év alatt, 1909-12 között. A Menhely Alapítvány és a Népszálló épületében működő Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei 2003-ban publikálták tanulmánykötetüket. (Otthontalanul... Tégy az emberért). Az intézmény szakmai igazgatóhelyettese, Győri Péter írásából részleteiben is megismerhető a „Hajléktalanok Menhelye Egylet” létrejöttének története a 19. század utolsó harmadában, s ugyanő, ugyanitt írta meg – Sass Lajos sal társulva – a Népszál ló 1912 és 1990 között históriáját, számos fotóval és eredeti iratok képével illusztrálva. A centenárium évében, 2010. december 17-én kezdődött és 2012. február 17-ig tartó ünnepi időszak alatt e munka más műfajokban feldolgozott tartalmát teszik közkinccsé: bárki megismerkedhet az intézmény és a ház történetével, ha megtekinti a kiállítást, meghallgatja a tervezett konferenciákon, műhely-, vagy kerekasztal beszélgetéseken elhangzó információkat. N. Kósa Judit az évforduló másnapján a Népszabadságban egy egész újságoldalon leírta, hány fillér volt a szállás díja egyszemélyes fülkében, mennyi egy nagyobb szobában, mennyi egy lábmosás, egy kádfürdő, azt is, hogy volt mód közös étkezésre is, de arra is, hogy főzzön magának, akinek ahhoz volt kedve. Tudjuk, hogy a A nép szállója Ráday Mihály 17 BUDAPEST 2011 január
