Budapest, 2011. (34. évfolyam)
4. szám április - Saly Noémi: Régi idők, régi órások
közreműködésével 1911 végére a Telefonhírmondó óraüzeméből már valóban központilag szabályozták, és naponta háromszor, később hatszor is beállították a város köztéri óráit. A tabáni pontos idő Ismerkedjünk meg közelebbről a mesterrel, aki igazi fejedelme volt ennek a bonyolult iparágnak – méghozzá családostól. „Mária Terézia, a dicső asszony császárkirály idejében (1740–1780) élt Bécsben egy kiváló mester, Hoser János Mihály, aki ud vari órás volt. Az ódon Burg ármánylátta falai közt járkált, s ha néhanapján nagyritkán a Kaiserin útjába került, akkor féltérdre ereszkedve hallhatta a legfelségesebb és legszentségesebb szájról csendülő kitüntető megszólítást: »Na, hatt Er die Uhren gut gerichtet?« [Na, jól beállította az órákat?]” Ez a romantikus leírás 1927-ből való: szerzője, a lelkes óratörténész és -gyűjtő Berényi János gróf, a Magyar Óra és Ékszeripar című kéthetilap munkatársa, szerkesztője. Első kézből való családi hagyományt rögzít: személyes ismeretségben, sőt barátságban állt Johann Michael dédunokájával. A császárnő órásáról és fiairól minden komoly óratörténeti szakkönyv megemlékezik, és ha árveréseken olykor felbukkan egy-egy munkájuk, igen borsos áron cserél gazdát. A bécsi Óramúzeum adattára szerint HOSSER Johann Michael 1786-ban „polgár és mester, kisóra-készítő”, 1800-ban a céh fő-elöljárója, 1814-ben a polgárőrség kapitánya. 1824-ben, 75 esztendősen hunyt el. Nemcsak kis-, hanem nagyórásként is említik, tehát szobai és toronyórákkal egyaránt foglalkozott. A dátumok alapján úgy tűnik, Johann Michael mesternek volt egy Georg nevű fivére, és kettejüknek legalább négy fia lett órás: Johann Georg, Andreas, Ferdi nand és Franz Xaver . Közülük két testvér, Johann Georg és Andreas Pest-Budán próbált szerencsét. Berényi János így szövi tovább a családi históriát: „Hoser András, aki 1785-ben Bécsben született, hallván sokszor híreket Buda városáról, az ottani jó életről és főleg a jó hegyvidéki borocskákról, az Urnak 1820. esztendejében Budára költözött családostulszerszámostul. Olyan pompás készségű és tudású mester volt, hogy a Budán székelő Statthattlerei [= helytartótanács] (...) pe csétes okmánnyal mentette őt fel a remekmű készítése alól, amit pedig kivétel nélkül minden Uhrmacher-Zunft-ba [= óráscéh be] belépni akaró mesternek is meg kellett volna tenni.” Andreas csakugyan kaphatott valami különleges felmentést, mert bár elvileg céhen kívül nem dolgozhatott volna mesterként Budán, a lakatos-, órás- és reszelőcéh 1760 és 1861 közötti adatokat tartalmazó beírókönyvében nem szerepel a neve. Műhelye viszont működött, éspedig a Tabán legközpontibb helyén: a hajóhíd hídfőjével szemben. Egy ajtóval odébb Semmelweis Józsefnek „a Fehér Elefánthoz” cégérezett fűszerkereskedése illatozott. Ismerős a név? Ugye. A ház ma is áll, az Orvostörténeti Múzeum otthona. Hoser András Viktor fia 1835. december 16-án született Budán. A budai piarista gimnáziumba, majd kereskedelmi akadémiára járt, közben apjától elsajátította a mesterség minden csínját-bínját, s vándorló legényként hosszasan tanult nagy német, francia, de persze főként svájci manufaktúrákban. 1867-ben veszi át apja üzletét, addigra már ő az első a hazai órások között. Később vele dolgoztat az ógyallai csillagvizsgáló, állandó megrendelője a hadsereg, és bár sose akasztja ki portáljára a – pénzért vásárolható – „császári és királyi udvari szállító” címet, az udvartól is rendszeresen kap megbízást órakészítésre és -javításra. 1908. szeptember 29-én halt meg, az órásújság címlapon, fényképpel búcsúztatta. A nekrológból az is kiderül, hogy 1885-től 1903-ig volt másodelnöke, illetve elnöke a budapesti órás ipartestületnek s elsősorban az ő érdeme a magyar órás szakoktatás megteremtése. „Részt vett az 1896-iki mil -30 BUDAPEST 2011 április Az idősebb Hoser Viktor fiatalon (1870-es évek) ...és a „fiatal” Hoser 1946-ban
