Budapest, 2011. (34. évfolyam)

4. szám április - Saly Noémi: Régi idők, régi órások

oldás született a bajok orvoslására – de egyelőre maradjunk Tóth Bélánál.) A budai főreál, a mai Toldy Gimnázium órája is csak közvetve szolgálta a város közönségét: a fizikatanár vagy a pedellus délben óraütésre sütötte el az említett kis mozsárágyút, annak a szavára kondultak meg városszerte a harangok. (Innen a szó­lás: „ismeri a dörgést” – a gyanútlan vidéki ugyanis frászt kapott a dörrenéstől, míg a helyi polgár csak beletörölte a kanalát a szalvétájába, jöhetett a leves.) A Telefonhírmondó igazít A pestiek régóta igazodhattak az órások kirakatához is, ahová technikai újdon­ságok is kikerültek. A Hölgyfutár 1857. május 5.-én tudósít: „Lechner József órás, Váci utcai boltja fölé egy villanyos órát al­kalmazott, melyet Csomortányi gépésszel együtt készített. Ez óra kettős számlapja éjféli tizenkét óráig gázzal lesz világítva. Ez az első ilynemű készítmény Magyar­országban...” (Lechnerék 1808 óta szol ­gálták a pesti közönséget.) Csomortányi Sándor mesterművének igazi érdekességét nem a gázvilágítás je­lentette. A Vasárnapi Ujság írja egy 1859 decemberi lapszámban: „a villanyerő által hajtott óra... különös alakja által is igen magára vonja az arra járók-kelők figyelmét. Azon mód szerint, melylyel ez óra készült, egyetlen villanytelep által számos óra tart­ható mozgásban, és igy az illy órák igen alkalmasoknak mutatkoznak olly épületek­ben, mellyekben több órára van szükség, p. o. irodákban, zárdák-, szeminariumok-, és iskolákban stb.” Egy épületen belül már sikerült megol­dani az összhangot, de a nagyobb hatótá­volsághoz még negyven év kellett: Kulicska Antal 1898-ra építette ki azt a hálózatot, amelyben elektromos összeköttetés biz­tosította, hogy a Keleti, a Nyugati, a Jó­zsefvárosi, a Felső-Kőbányai, a Rákosi és a Kelenföldi pályaudvar órája egyformán járjon. Hát a többi...? 1911 februárjában a Magyar Órások Szaklapjában a legkiválóbb magyar órás, Hoser Viktor tájékoztatja kollégáit az ut ­cai időjelzés ügyéről: „... A fővároshoz már talán négy vál­lalat adott be ajánlatot nyilvános órák be­rendezése céljából, de (...) nem lehetett velük komolyan tárgyalni. Végre azon­ban a Telefon-Hírmondó lelkes igazgatója, Szvetics Emil, ki eletrotechnikai mérnök, ki mellesleg mondva többet ért az órásság­hoz, mint hazánk soi-disant [= úgyneve ­zett] órásainak 9/10-ed része, folyamodott a kereskedelmi miniszteriumhoz az iránt, hogy neki adassék meg azon kizárólagos jog, hogy Budapesten nyilvános és privát órákat felállítson és egy központból szabá­lyozzon. Kérelmét a miniszterium teljesí­tette, és pedig a következő okoknál fogva: 1. Mert a Telefon-Hírmondó az egyedüli vállalat, melynek az állami üzemeken kívül joga van légvezetékeket lerakni. 2. Mert így neki van megadva a lehető­ség, a mai fennálló hálózat felhasználásá­val, az előfizetést legolcsóbb árban meg­állapíthatni. 3. Mert az általa felhasználandó rend­szer, a berlini Urania órarendszere egy tel­jesen kipróbált és így a legjobb rendszere a világ összes egy központból szabályozható órarendszereinek. Tehát a főváros közönsége teljesen nyu­godt lehet, hogy olyat kap, a minél jobb je­lenleg nincs sehol.” Sokáig csak egyetlen „próbaóra” piron­kodott az utcán, orcáját olykor szemér­mesen papirossal takargatva, de Hoser 29 BUDAPEST 2011 április A Semmelweis-ház az üzlettel az 1930-as években forrás: Tabáni Helytörténeti Gyűjtemény

Next

/
Thumbnails
Contents