Budapest, 2011. (34. évfolyam)
4. szám április - FIGURÁK - Buza Péter: Megjött a postás!
Két egykori munkatársa meghívására 1911 szeptemberében két napra Budapestre látogatott Thomas Alva Edison. Fodor Ist vánnak és Jehl Ferenc nek hívták a két ma gyar urat, akkor már az Elektromos Művek vezetőiként kalauzolták tekintélyes vendégüket a magyar fővárosban. Amikor elköszöntek tőle, átadták azt az albumot, amelybe Erdélyi Mór városképei mellett belefoglalták mindazoknak a figuráknak a fotográfiáit is, akikkel a nagy feltaláló jártában-keltében találkozott, találkozhatott. Készíttettek emlékül maguknak is egyet-egyet a díszbe kötött munkából. Fodoré megvan: Gadányi György gyűjte ményében. Az ő szívességéből közöljük most ezeket a képeket, utólag, tematikailag csoportosítva, valószínűleg szintén Erdélyi alanyait megmutatva. Újra egyenruhások következnek, ezúttal a posta ilyen s olyan hivatallal küszködő munkásai. A felvételekkel egyidős, eddig kellően bőbeszédűnek bizonyult forrásunk – Tábori Kornél Pesti élet – Képes riportkönyv című kötete – ezúttal igencsak szűkszavú. Így hát Hencz Lajos A magyar posta történe te című munkájából egészítjük ki néhány információval. Tábori Kornél képes riportkötetében csak a levélhordókról emlékezik meg a posta munkásainak változatos köréből. Róluk se sokat tudunk meg tőle: „... s a város is ébred, sőt talpon van, mire végigrójja az utcákat postás barátunk, a levélhordó, aki különösen ujév tájékán igyekszik mentül jobb barátságot tartani velünk. A levélhordó ismeri az utca minden házát, a ház, sőt az egész városnegyed minden lakását, és egy tényleges cimjegyzéke ugyszólván az egész fővárosnak. Ha keresünk valakit, akiről nem tudjuk: melyik házszám alatt lakik, csak a levélhordót várjuk, aztán tőle kérdezzük meg: – Nem tudja, Piebec úr melyik házban lakik? És a levélhordó megmondja: – Azelőtt itt, a 21-es számban lakott, de elköltözött az Ó utca 10 szám alá. Nélküle járatlan ember tán félnapig is elkeresgélhetett volna az embere után...” Ennyi mindössze. De fotóból, Edisonnal, sokkal több. Készült kép a pénzes postásról, a lovaskocsis postásról, a magyar posta-automobil vezetőjéről (ultramodern járművében ül) s a motorbiciklin száguldó postásról (motortriciklije, szemmel láthatóan a funkció miatt, erősen át van alakítva, a derék bőrtáska egy külön függesztőelemen csüng). Ez utóbbi korszerű, embert és elosztandót szállító eszközök éppen az 1900-as évek első évtizedére terjedtek el Budapesten. 1900-ra 21 három- és 1 négykerekű szolgált az automobilokból. Naponta tizenhétszer fordultak a központ és a címzettek között. „Ezzel az intézkedéssel – írja Hencz Lajos postatörténeti monográfiájában – megelőztük az összes külföldi államok postáit a gépkocsiknak postaszolgálatra való alkalmazása tekintetében.” A motoros tricikli éppen úgy Csonka János konstrukciója, mint a kifejezetten a posta céljaira kifejlesztett automobil (ezt látjuk a fotón is). Utóbbiak közül az első 1905-ben gördült ki a feltaláló munkahelyének, a Műegyetemnek a kertjéből. Ezekben az években a magyar (királyi) posta még a monarchia Ausztriából vezérelt postaszabályzata szerint működik, saját (nemzeti) lábra majd 1908-ban áll. Akkor Follért Károly a vezérigazgató – az első és független –, aki új szervezeti és működési szabályzatot alkot, de nem mondhatni, hogy a postástársadalom megelégedésére. A postások Pesten, Budán és az országban akkor már bő egy évtizede igen elégedetlenek a munkarendjükkel és körülményeikkel. Vezetőik buzgón bírságolták Megjött a postás! Buza Péter 16 BUDAPEST 2011 április FIGURÁK A postakocsi Motortriciklin
