Budapest, 2011. (34. évfolyam)
4. szám április - Rokob Tibor: Sziszi jogvitába keveredett
A város polgármesterétől megtudtuk: a Nyugat-dunántúli Regionális Operatív Program keretében meghirdetett Megyei jogú városok funkcióbővítő fejlesztése című pályázaton a belváros forgalomcsillapítására, és a belvárosi akcióterületet érintő közterek megújítására összesen másfél milliárd forintot nyertek, ám ebből csupán néhány százmilliót fordítanak az Erzsébet tér megújítására. Cseresnyés Péter szerint természetesen minden forint számít, ám a lényeg mégsem a pénz volt a döntésükben. Nagykanizsa nem szeretne másolatot a térre. Nem beszélve arról, hogy – bár nem ért a szobrászathoz, de – afelől kétségei vannak, vajon Erzsébet királyné márványból kifaragott törékeny testét vissza lehet-e adni bronzból vagy mészkőből. Nem érti, hogy a Képzőművészeti Egyetem miért félti tőlük a művet. Úgy gondolja, hogy ez az alkotás nagyobb nyilvánosságot érdemelne. Ha távol kerülne is a fővárostól, Nagykanizsa bizonyosan jó gazdája lenne. Elfogadja, hogy az évek során közel került a szobrászhallgatókhoz, de véleménye szerint Nagykanizsára kerülve nemcsak a város, a szobor is csak nyerne. A hidegebb időszakban természetesen gondosan védenék a fagy ellen – tette hozzá végül. Kőnig Frigyes rektor szavai szerint nem volt túl elegáns, ahogy Nagykanizsa a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t bevonva előbb a szobor tulajdonjogát vonta kétségbe, majd amikor az egyetem levéltári kutatást végezve tisztázni próbálta azt, semmilyen válasz nem érkezett tényekkel alátámasztott reagálásukra. Már lezártnak érezték az ügyet. Ekkor azonban – derült égből villámcsapás – már az MNV Zrt-től érkezett újabb levél. Amint dr. Mihály Katalin elmondja, ebben arra hivatkoznak, hogy a jelenlegi elhelyezési körülmények méltatlanok a műhöz, azt a nagyközönség nem tudja megtekinteni. S hogy az egyetem az alkotást semmilyen célra nem hasznosítja! Az egyetem jogásza elmagyarázza, hogy az MNV Zrt. az államháztartási és felsőoktatási jogokból vezeti le, hogy az egyetem csak a magyar állam javára szerezhet tulajdonjogot. Csak a kezelője lehet a használatába lévő vagyontárgynak. S amennyiben annak használata nem rendeltetésszerűen zajlik, akkor bármikor elvehetik, s valami nemesebb célra ajánlhatják fel. Ideértve Nagykanizsa, megyei jogú város igényének teljesítését is... 2011. március elején a jogszabályokra hivatkozó, hosszas levelezés helyett végre összeült valamennyi érintett. Bár még közel sincs pont az ügy végén, az egyetem vezetése bizakodó. A jogászasszony úgy véli, hogy az 1948-as adomány nem lehet állami vagyon. Fontos ennek mérlegelésénél, hogy az ügyben nem a mai, hanem a 1948-as törvények az irányadóak. Végül hozzáteszi, az MNV Zrt. – miután megismerte az intézmény álláspontját – elismerte, hogy az egyetemnek erőteljes joga van a tulajdonhoz. Cseresnyés Péter polgármester szeretné kulturáltan lezárni a Sziszi szobor ügyét. Megnyugtató megoldást találni. Természetes sajnálná, ha a szobor nem kerülne Nagykanizsára, de pereskedésre a város nem készül. A három év alatt s az érvek között többször is felmerült a kérdés, hogy ha Budapesten, az Epreskertben marad a szobor, sikerülhet-e olyan helyet találni számára, ahol a mainál rendezettebb, védettebb helyre kerülhet, ahol a közönség rendszeresen találkozhat az alkotással. Nos, a Képzőművészeti Egyetem álláspontja szerint a szobor a nyílt napokon, illetve előzetes bejelentkezés után megtekinthető, ez megfelelő nyilvánosságot biztosít számára. S az intézmény ragaszkodik ahhoz a véleményéhez, hogy Szécsi Antal kompozíciójának egyetlen épen maradt, munkájukkal rekonstruált figurája elsősorban tanulmányi célokat szolgál. ● 9 BUDAPEST 2011 április A királyné újra a régi
