Budapest, 2011. (34. évfolyam)
4. szám április - A borítón: Senki többet? Harmadszor!
BUDAPEST 2011 április BUDAPEST nyugalomra vágyik. Józan mérlegelésen alapuló, minden szempontot figyelembe vevő döntésekre. Arra, hogy a város működjék. Hogy polgáraival folytonos párbeszédben meghatározza a megújulás programját, nem megtagadva, de tisztelettel felmutatva históriai-társadalmi értékeit. Kiábrándító a meglepetés. A tél vége óta egyre-másra érkeznek újabb és újabb hírek arról, hogy a (fő)városháza milyen túlzó figyelmet szentel a legkevésbé sem fontos, ráadásul rossz hangulatú szimbolikus lépéseknek. S hogy ez az elfogult ötletelés teljes járatlanságról árulkodik az adott jelenségek tartalma, kultúrtörténete – a város története – tekintetében. Lehet, hogy a frusztráció az oka? Az például, hogy a Szépművészeti Múzeum bővítési terveinek leállítása után Budapest az országos politika gondolati játszóterévé vált? S az emiatt érzett indulatait vezetése így vezeti le? Vagy az amiatt joggal ébredő ezer voltos feszültségét, hogy hovatovább minden adó és jog a kerületekhez kerül? Hogy nem csak közigazgatási értelemben, de szinte minden tekintetben kiüresedőben a főváros fogalma? Zászlószíneket változtatunk hát. Hagymázas, de nagyon is irányvezérelt észjárású „történészek” bornírt kritikája miatt. Hallani, készül a köztéri szobrok sorsának felülvizsgálata. Hogy megszületett a javaslat, változtassunk tucatjával utcaneveket. Ráadásul olyan új szabályok bevezetésével, amelyek szabad utat nyitnak akármilyen felelőtlen ötletelésnek. Mintha nem tudná mindenki, aki akár egyszer is tisztességesen szembenézett a többször, sokszor leírt, kidolgozott szempontrendszerrel, hogy ez az út nem a konzervatív, nem a konszolidált társadalmaké. Nem több és nem kevesebb, mint a város népének oktalan rángatása. Felhődélibábokat kergető akarnokság. Szimbolikus (félre)lépések sorozata. Budapesten és az országban. Mert mi másnak volna nevezhető például a Szépművészeti négymilliárdos tervének leállítása után a kormány első ránézésre is százmilliárdos múzeumi „víziója” (lásd írásunkat lapunk 22-23. oldalán). Pedig volna tere nem csak a pótcselekvésnek. Ha most nincs pénz bővíteni – mondjuk – a Szépművészetit, vagy fejleszteni, építeni, rendezni Budapestet, erre alkalmas szabályokat-szabályozást alkotni miért ne lehetne? Terveket, eljárásokat kidolgozva, bevonva ezekbe a folyamatokba minden kipróbált tényezőt, intézményt és akaratot. A jelenkori Budapest sorsfordulóit tanulmányozó olvasó számára ilyen gondolatkísérletként ajánljuk a Mozgó Világ márciusi számának két írását. Az egyik egy kerekasztalbeszélgetés átirata, amelyben Kerekes György, az új főépítész, Bojár Iván András, Böhm András, Rajk László és Gábor Eszter beszélgetnek a rendszerváltás utáni Budapestről. A kudarcok okairól, az előttünk álló ciklus gúzsban-táncolásáról. Meg arról, hogy ha most úgyse lesz pénz semmire, legalább lehetne nagy léptékben tervezni és gondolkodni. Mint ahogy például Zoboki Gábor teszi, ahogy erről a másik most ajánlott írásban olvasni, a vele készült interjúban: „Elkészítettük ... a hatalmas bel-budai városmodellt – meséli – , ezt a jövőtérképet, amelyen jól látszik, hogy hogyan lehetne kialakítani egy budai Váci utcát, milyen fejlesztési elképzeléssel lehetne megoldani a Déli pályaudvar problematikáját, figyelembe véve a Várhegy melletti zöld terület használhatóvá tételét. Ha végignéz az Ördögároktól a Tabánon át végig a Vérmezőn, egészen a Gellért-hegyig, látja, hogy nekünk van egy Central Parkunk Buda közepén. Egyszóval mi azért vagyunk így felindulva, mert miután elkezdtünk elvakultan megtervezni egyetlen házat a Várban (a HM épület helyén), akkor rájöttünk, hogy mellé egy várost még oda kell rajzolni. Akkor megértettük, hogy ezzel csak globális módon érdemes foglalkozni.” Bojár feltette a világhálóra személyes Budapest-fejlesztési koncepcióját is – nem hivatalos, gondolatkísérlet ez sem, noha Bojár a főváros főtanácsadója. Fontos összefüggésekre mutat rá, ez az elaborátum is alkalmas arra, hogy megkezdődjék a párbeszéd Budapest társadalma és döntéshozói között a kulcskérdésről: merre van az arra. Hogy végre kikeveredjünk a politikai – de nem a várospolitikai! − gondolkodás örök, s minden társadalmi változást (így tűnik) túlélő csapdáiból. Hogy hatékonyabbá tegyük az „egy-város” közigazgatását, hogy józan és tisztességes kereteit alakítsuk ki a tényleges működésnek, az értékelvű integrációnak, hogy a városirányítás gyakorlatában egyszer és mindenkorra leszámoljunk a meggondolatlan (olykor nagyon is átlátszó meggondolásokra válaszoló) rögtönzésekkel. Mert ha nem, keresztet vethetünk – rovásírásból kibetűzött imakísérettel – a városra, amely maga is puszta szimbólum lesz lassan. S csak a neve marad majd unokáinkra (ha éppen azt is meg nem változtatják, mint Ferihegyét), a történeti-földrajzi név: BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXIV. évfolyam, 4. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Pro Cultura Urbis Alapítvány támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Senki többet? Harmadszor! (37. oldal) A hátsó borítón: Sziszi jogvitába keveredett (7. oldal)
