Budapest, 2011. (34. évfolyam)
3. szám március - Nagy D. Sándor: A száz éves legyező
helyezték el. Le kellett mondaniuk arról, hogy lakásokat helyezzenek a IV. emeletre, a bejáratokat is áttervezték: közelebb a sarokhoz. Az I. emeletre került a két elegáns igazgatói szoba is, amelyeknek a helyét az eredeti tervben nem határozták meg pontosan, csak annyit írtak elő, hogy az I-III. emeleten legyenek. A változtatások során az épületen belül és kívül egyéb egyszerűsítéseket is végeztek. A homlokzaton az eredetileg a félemeletre tervezett szoborsor helyett az ablakok közét a társadalombiztosítás különböző eseményeit megörökítő domborművek – Bíró Mihály szobrászművész alkotá sai – díszítik. Több mint két évig tartó építkezés után, az 1913. november 15-én kelt használatbavételi engedély alapján az épületet – néhány technikai eszköz kivételével, amelyeket csak a következő évtől lehetett használni – átadhatták a Munkásbiztosító Pénztár hivatalnokainak és ügyfeleinek. A székház első és 17 évvel későbbi második szárnyának tervezőit, a korszak neves építészeit, Komor Marcellt (1868–1944) és Jakab Dezsőt (1864–1932) olyan híres házak megalkotóiként is ismerhetjük a monarchiabeli Magyarország területén, mint a nagyváradi Fekete Sas szálló, a szabadkai Városháza, a marosvásárhelyi Kultúrpalota, a szabadkai Zsinagóga. Számos banképület, szálloda és egyéb középület, valamint lakóház is őrzi a nevüket. Budapesten a Népopera (később Erkel Színház), a Kossuth Mauzóleum, a Liget Szanatórium, a Rákóczi úti Palace Szálló tartozik főbb alkotásaik közé. Az 1860-as években született két építész Lechner Ödön követőjének tartotta magát, a nagy mester elképzeléseit vitték tovább munkáikban. Egy egységes nemzeti formanyelv kimunkálásán fáradoztak, amely a modern technológiai vívmányokat, a korszerű épületgépészeti megoldásokat, az új anyagokat alkalmazza, és a magyar népi kultúra elemeiből meríti formai elképzeléseit. Jakab Dezső a nép művészetének tanulmányozására Erdélybe is ellátogatott. Komor az épületek szerkezetének felvázolásához, a munkaszervezéshez, Jakab pedig a részletek kidolgozásához értett inkább. Nem csak szakmai szempontból tudtak remekül együtt dolgozni: életre szóló barátságot is kötöttek, közös építészirodát alapítottak, és családjaikkal egymás melletti telkeken épített – természetesen saját tervezésű – ikervillákban laktak Budapesten, az Oszlop (ma Keleti Károly) utcában. Komor Marcell tervezői munkáin kívül jelentős szerepet vállalt az építészeti közélet terén is: rendszeresen publikált szaklapokban, művészeti folyóiratokban, elemezte az épületeket, városépítészeti tanulmányokat írt, ismertette kortársai pályaműveit, méltatta az elhunyt építészek munkásságát. A Vállalkozók Lapját egy időben felelős szerkesztőként is jegyezte. Jakab Dezső a Magyar Mérnök és Építész Egyletet választotta építészi-közéleti szerepvállalása színteréül, gyakran tartott előadásokat szakkérdésekről, az új anyagok alkalmazásáról, és szólalt fel közéleti kérdésekben. „A Budapest Kerületi Munkásbiztosító Pénztár Köztemető úti székháza az építészpárosnak abban az alkotói periódusában született, amikor már kevésbé érvényesült a szecesszió barokkossága, az épületet sokkal letisztultabb formák jellemzik” – írja Várallyay Réka róluk szóló könyvében. Az épület már korábban is szükségessé váló bővítésére csak jóval az első világháború után, az 1920-as évek végén nyílott lehetőség. A híres építészpáros ezt a munkát ismét együtt vállalta el, noha az első világháború után irodájuk megszűnt, és akkortól javarészt bérházak, villák tervezését vállalták, bár indultak néhány középület pályázatán is. Az 1928-tól már Országos Társadalombiztosító Intézetnek hívott intézmény székházának a Dologház utca felé eső szárnyát 1929-30 között emelték. A két szárnyat egy impozáns, 17 emeletes, körülbelül 75 méter magas torony köti össze – a két rész eltérő szintmagasságának áthidalását szolgáló ötletes megoldásként is. E díszes pártázatú építményt amúgy az 1930-as években Budapest első felhőkarcolójaként tisztelték. A székház bővítése utolsó közös művük lett. Jakab Dezső 1932-ben betegségben hunyt el. Komor Marcell 12 évvel élte túl alkotótársát és barátját: 1944-ben a nyilasok hurcolták el, az akkor 76 éves művész a terror áldozata lett. Az épület túlélte a második világháború és 1956 viharait is, de tornyát 1969-ben a bauxitbetonos technológia miatt le kellett bontani. 2002 és 2004 között e méltán híres építészeti korszak remeke a Kreatív2000 Kft. tervei alapján született újjá. A székház belső tervezési munkáiért Görgényi Judit 2005-ben az Év belsőépítésze díjat is megkapta. Napjainkban Budapest Főváros Kormányhivatala Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága, illetve az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság különböző szervezeti egységei mellett a Kormányablak integrált ügyfélszolgálat is itt található. ● 37 BUDAPEST 2011 március A módosított alaprajz, 1912
