Budapest, 2011. (34. évfolyam)
3. szám március - CIVILIÁDA - Kirschner Péter: Szalmaszálba kapaszkodva
Totka Erzsébet szociális munkás, az Alapítvány titkára meggyőződéssel vallja, hogy szolgáltatásaik, programjaik kiegészítik a nagy hajléktalanellátó szervezetek és intézmények működését, tevékenységét. Ez a kiegészítő munka azonban éppen az a kapaszkodó, amely nélkül az emberek, családok végképp elveszthetik a lábuk alól a talajt. Ilyen a jogsegély-szolgálat, amire szinte naponta szükség lenne, de éppen a hajléktalanok azok, akik nem szívesen fordulnak ügyvédhez, nem ismerik a lehetőségeiket, jogaikat. De ha mégis, melyik ügyvédi iroda fogadná őket, ráadásul ingyen? Nos, pályázati forrást időnként valóban találnak, s az alapítvány ügyvédje szükség esetén térítés nélkül vállalja a képviseletet. A leggyakoribb ügyek: az elveszett hivatalos papírok pótlása, a BKV büntetések rendezése. A kiszolgáltatottság gyakori szituációja, amikor a hajléktalan ember kórházba kerül, papírok nélkül, s talán még szatyornyi holmijának is nyoma veszett. Ilyenkor kerül elő az ilyen esetekre biztosított segélycsomag, amelyben papucsot, tisztálkodóeszközöket találnak. Ezeket a csomagokat az alapítvánnyal szerződésben lévő kórházakban már előre elhelyezik. Vásárhelyi István, a kuratórium elnöke mindezt hagyományos keretek közt gyakorolt segítségnyújtásnak minősíti. E mellett változatlanul keresték azt is, hogyan lehet megelőzni az utcára kerülést, a családok szétszakítását. Tudjuk: akinek a lakhatása lehetetlenné válik, albérlethez is nehezen jut. A lakások tulajdonosai bizalmatlanok a hajléktalanokkal, akiknek a kaució kifizetése is problémát jelent, főleg, hogy a szokásosnál gyakrabban kényszerülnek változtatásra, továbbköltözésre. Egy évtizede választották azt a megoldást, hogy maguk kutatnak fel vagy vásárolnak címeket, fizetik meg a kauciót. Ami talán még ennél is fontosabb, hogy önkénteseik segítségével figyelnek is az elhelyezett családok beilleszkedésére, hiszen aki az utcáról, a hajléktalanszállóról tér vissza normális lakókörnyezetbe, annak ez nagy próbatétel. Szalmaszálba kapaszkodva Kirschner Péter A decemberi adományozási dömpingben is felfigyelhettünk egy különleges kulturális eseményre, a kortárs festőművésznők Women Only címmel megrendezett kiállítására és az ezzel egybekötött jótékony célú árverésére. Tizenötödik alkalommal hívta segítségül a Szalmaszál a Hajléktalanokért Alapítvány a képzőművészeket, a festészet kedvelőit, műgyűjtőket, hogy ilyen módon segítsék céljaik megvalósítását. A célt, amelyet nagyon egyszerű megfogalmazni, de sokkal nehezebb elérni: hogy megállítsák az embereket, családokat a hajléktalanná válás előtti utolsó lépcsőfokon, mert tudják, onnan már sokkal nehezebb a visszakapaszkodás. 38 BUDAPEST 2011 március CIVILIÁDA Szilvia kipirulva érkezett munkahelyéről a találkozóra. Sietett, ne késsen. Egyike azoknak, akik az alapítványnak köszönhetik, hogy életük számos furcsa kanyar után egyenesbe fordult. Két rosszul végződött kapcsolat után egyedül maradt kamasz fiával és örökletes betegségével, amellyel együtt kell élnie. Több évi albérleti vándorlás és anyaotthoni szorongás után a nemrég kiutalt szociális bérlakás felújításához foghatott. Közben együtt tervezik fia továbbtanulását. Munkát is talált, persze csak félállást vállalhatott. Ráadásul olyan helyen, ahol naponta sok emberrel találkozhat, segíthet nekik a munkához jutásban. Úgy érzi, így visszaadhat valamit abból a sok támogatásból, szeretetből, amit az alapítvány önkénteseitől, a szociális munkásoktól kapott. Amikor időnként visszamegy a lakóotthonba, hogy korábbi társaival találkozzék, beszélgessen, már másként tekint vissza legnehezebb éveire. Ha időnként kudarcok érik, elég arra gondolnia: van otthona. Most nagyon őszintén, felszabadultan beszél életéről, naivitásáról, hibáiról, csalódásairól, mert úgy érzi, túl van mindezeken. Sorsa tipikus hajléktalansors, bár utcára nem került, mert az utolsó pillanatban volt mibe kapaszkodnia. Amikor az alapítványra terelődik a szó a beszélgetés során, egyszer sem említi a pénzbeli segítséget, hanem az emberi szavakat, amelyek tartást adtak neki – és másoknak is.
